Ami a kapcsolatépítés szentháromságát illeti, ezt a témát nagyon szeretem és szívesen adom elő. Ennek több oka is van. Egyrészt legtöbbünk fejében erősen tartja magát az a sztereotípia, hogy az igazán fontos témák unalmasak és/vagy nehezen emészthetőek. És akkor itt az élő cáfolat, mert ennél a témánál fontosabbat nehezen tudok elképzelni, de amennyire létfontosságú, annyira könnyed és szórakoztató. A másik ok, ami miatt örökbérlete van a szívem csücskében, a szinte az élet minden területére kiterjedő érvényessége. Miközben a fő témánk az ügyfélszolgálati munka volt, döccenő és izzadtságszag nélkül válthattunk időnként hol a párkapcsolatra, hol a gyereknevelésre. És ez a harmadik oka annak, hogy rajongok a témáért. Akik már jártak tréningemen, előadásomon, azok tudják, hogy genetikailag képtelen vagyok csak és kizárólag a munkáról beszélni. Ez nyilván nem mindenkinek jön be, de olyan talán nincs is.

Második témánk, a hétköznapi csapatépítés már jóval szárazabb volt, hallgatóim dicséretére legyen mondva, ezt is nagyon jól fogadták. A "hétköznapi csapatépítés" talán megérdemel némi magyarázatot. Manapság se szeri se száma a különböző csapatépítő tréningeknek, ezek hasznosságát nem lehet elvitatni. De régóta hangsúlyozom úton-útfélen, hogy a cégeknek, szervezeteknek meg kell tanulniuk csapatot építeni a szürke hétköznapokban is. Mert a stagnálás, a változatlanság csak illúzió, egy csoport vagy épül és erősödik mint csapat, vagy gyengül. Ha nem építjük tudatosan, akkor jó eséllyel gyengül. Az élet, a körülmények (különösen a mostaniak) ugyanis inkább próbára teszik, semmint támogatják a csapatszellemet.

Ezért fontos tudnunk, hogyan építsünk csapatot a munka segítségével. Mert másra általában nincs idő. A dolog közel sem lehetetlen, sőt. Valójában munkával sokkal inkább lehet csapatot építeni, mint bármilyen játékkal vagy huncutkodással. Valójában néhány alapelvet kell szem előtt tartani és tudatosan alkalmazni. Na meg bevonni a munkatársakat.

Hogy a téma kőporosságát ellensúlyozzam (na meg azért, mert kapcsolódik hozzá), tettem egy kis kitérőt a személyes célok irányába. Tényleg nem öncélúan, hiszem és vallom, hogy amikor csapatszellemről beszélünk, a csoporttagok személyes céljainak kérdése megkerülhetetlen. Ráadásul ez is olyasmi, amiről szívesen beszélek, főképp azért, mert fájó pont. Miközben minden tiszteletem egy elenyészően szűk rétegé, akik pontosan tudják, merre tartanak, azt látom, hogy az emberek többsége csak bolyong az életben. Ez nyilván nekik sem jó. Csapatot pedig igazán csak azokból lehet építeni, akik tudják, mit akarnak.

Kapcsolódó hivatkozás:

a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara honlapja