Nem nagyon értem ennek az egész sztorinak a pénzügyi részét. Többen többször megpróbálták már elmagyarázni, és nem mondom, hogy nem értünk el részeredményeket, de olyan igazán gömbölyűre nem állt össze a fejemben. Mondjuk ennek oka az is, hogy a pénzügyekhez úgy általában nem értek annyira. Értek viszont az emberekhez, és úgy látom, a válság igazi veszély nem az objektív tényekben rejlik.
Az „Önelemzés” című könyvben van egy briliáns példa, ami igen látványosan szemlélteti, mi az igazi probléma. A szerző leírja, hogy megfigyelte, hogyan halásznak a Tanganyika tavon a bennszülöttek. Az ötlet annyira egyszerűen szenzációs, amit csak egyszerű emberek képesek kiötölni.
A lényeg a következő: két csónak közé deszkákat fektetnek a vízre, amelyeket kötéllel rögzítenek a csónakokhoz. Mivel a Tanganyika tó az Egyenlítőnél fekszik, ezért a nap sugarai gyakorlatilag függőlegesen esnek a vízre. Éppen ezért a deszkák árnyéka a tiszta vízben olyan, mint egy sötét fal. A csónakokkal aztán lassan elindulnak a part felé. Mit látnak a halak? Azt, hogy egy „fal” közelít feléjük, és ha nem akarnak összeütközni vele, akkor kénytelenek az ellenkező irányba, a part felé úszni. Miután ily módon kiterelték a halakat a sekély vízbe, ott egyszerűen kézzel összefogdossák őket.
Buta halak? Nincs is palmtopjuk. De mi a helyzet velünk, az intelligencia kizárólagos birtokosaival? Mi hogyan reagálunk a „falra”? Nézzük csak meg, mi történik! Legyen válságunk, akkora, amekkora. Ezután kezdjük el mindenfelé híresztelni, hogy „emberek, válság van”! Mi történik?
Béla azt mondja magában: „Hát, mégiscsak válság van, jobb, ha kicsit óvatosak leszünk. Azt hiszem, most nem költök annyit Józsinál.”. Mit lát Józsi? Kevesebb lett a bevétele, plusz a reptéri kutya is azt ugatja, hogy válság van, így értelemszerűen óvatosabba válik, spórolni próbál, és holnaptól nem hirdet Arankánál. Arankának jelentősen megcsappan a kasszája, mert Józsi eddig igen komoly összegekért hirdetett. Ráadásul ő aztán tudja, hogy válság van, így összébb húzza magát és nem vásárol Bélánál. Mit mond erre Béla: „Na ugye! Mondom, hogy válság van! De jó, hogy elkezdtem spórolni!”.
Ez persze durva leegyszerűsítése a sztorinak. De ne gondold, hogy nem ez történik! Csak sokkal nagyobban, és kicsit bonyolultabban. Válságot úgy a legkönnyebb előidézni, ha elhitetjük az emberekkel, hogy válság van. És ne gondold, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Amennyire tudom, az 1929-es gazdasági válság is így indult.
Nem hiszem, hogy a mostani válság csak kitalált válság. De abban egészen biztos vagyok, hogy az igen fejlett tömegtájékoztatás révén az eredeti probléma mára a többszörösére hízott, pusztán azért, mert beszélnek róla. Minél engedelmesebben asszisztálunk ehhez a folyamathoz, annál nagyobb lesz a balhé.
Mit tehetsz Te az árnyékválság ellen?
Sok sikert!
Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldö barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.