A csapból is a válság folyik, és lassan az óvódások között ez lesz az első számú beszédtéma („Nézd már, milyen vékony a parizer a kenyéren! Tuti ez is válság miatt van!”), de nézzük meg, hogy egyáltalán mit is értünk válságon!

A VÁLSÁG A HELYZET, A KÖRÜLMÉNYEK FOKOZATOS ROMLÁSA.

Egy házasság esetében pl. akkor beszélnénk válságról, ha házastársak egyre kevesebbet beszélnek egymással, egyre többet veszekednek, egyre kevesebb a közös cél, és így tovább. Egy cég esetében természetesen a válság egyre csökkenő bevételt, egyre kevesebb termelést, egyre kevesebb munkatársat jelent. Egy ország esetében a válság egyik velejárója szintén a bevételek fokozatos csökkenése lenne, illetve az arra tett erőfeszítések, hogy megőrizzék és fenntartsák meglévő eredményeket, ahelyett, hogy a fejlődésre törekednének.

Persze akár az egyén életére vetítve is megfigyelhetünk válságot. Egyre kevesebb tevékenység, egyre kevesebb kommunikáció, az egészség folyamatos romlása (illetve pusztán a megőrzésre tett erőfeszítés), a szellemi és a fizikai teljesítőképesség fokozatos hanyatlása. Itt persze felmerülhet a kérdés, hogy törvényszerű-e a válság bekövetkezése. A válasz határozott NEM, de ezt megérnek egy külön értekezést.

Most nézzük meg, hogy mit értünk katasztrófa alatt! A katasztrófa tulajdonképpen a körülmények vagy a helyzet hirtelen, drasztikus romlása. Ha az előbb felvázolt példákhoz akarunk visszanyúlni, akkor egy házasság esetében az egyik félről hirtelen kiderül, hogy halálos beteg; a cég esetében a legnagyobb megrendelő egyszer csak nem tud fizetni, és a cég csődbe megy; az ország fizetésképtelenné válik, esetleg valamilyen természeti katasztrófa sújtja.

A lényeges különbség tehát a válság és a katasztrófa között a SEBESSÉGBEN mutatkozik meg. A válság fokozatos, a katasztrófa drámai hanyatlást vagy visszaesést jelent. Legalábbis ez a látható különbség. Van azonban valami, amire általában nem gondolunk (vagy nem akarunk tudomást venni róla):

AZ ELHÚZÓDÓ VÁLSÁG KATASZTRÓFÁHOZ VEZET.

Amikor egy katasztrófára tekintünk, hajlamosak vagyunk csak a hirtelen, drasztikus visszaesést vagy hanyatlást látni. A férj „váratlanul” bejelenti, hogy elköltözik otthonról; a cég „hirtelen”, egyik-napról a másikra megy csődbe; egy természeti katasztrófa meg aztán pláne „váratlanul” érkezik.

De ha egy kicsit jobban a dolgok mögé nézünk, akkor azt látjuk, hogy már régóta jelen volt az elhúzódó válság, ami megágyazott a „váratlan” katasztrófának. A házastársak már évek óta egyre inkább elhidegültek egymástól, csak éppen soha nem történt semmi drámai. A cég vezetőjét már régóta nyugtalanította, hogy a bevételük 80%-a egy partnertől származik, de nem tett semmit. A természeti katasztrófa esetén a szakemberek már évek óta mondogatták, hogy fel kell készülni, és költeni kell a megelőzésre, mert ha baj lesz, abból nagy baj lesz, de az illetékesek nem hallgattak rájuk.

A KATASZTRÓFÁT A LEGTÖBB ESETBEN MEGELŐZI AZ ELHÚZÓDÓ VÁLSÁG.

Az emberiség már régóta válságban van. Ne az elmúlt egy-két hónapra gondolj, mert ez csak a máz. Az Ember van válságban. A válság mélysége egyenesen arányos az emberi értékek inflálódásával.

Milyen világ az, ahol egy brókert jobban megbecsülnek, mint egy pedagógust? Milyen világ az, ahol egy ügyvédre jobban felnéznek, mint egy jó asztalosra vagy kőművesre? Milyen világ az, ahol valaki pusztán attól híres lehet, hogy annyira hülye? Milyen világ az, ahol egy állam első számú vezetőjét az általános megvetés tárgya (ne csak Magyarországra gondolj)?

A világ válságban van. Nemcsak tavaly október óta, hanem már évek, sőt évtizedek óta. Természetesen minél nagyobb egy csoport, annál hosszabban fog húzódni a válság, mielőtt katasztrófába torkollana, de hidd el, ez a válság már elég régóta húzódik.

Mi és ki fogja ezt a válságot megoldani? A közgazdászok? A politikusok? A bankok? A Wall Street zsonglőrei? Nem, ők még – bármit is mondjanak – mindig hisznek abban, hogy nincs akkora baj, hogy a világ még nem halálos beteg, vagy ha az is, őket még kiszolgálja. Nem, ezt a válságot az Embernek kell megoldania – Neked, nekem, és a többieknek egyenként. Azzal, hogy ismét értékké tesszük az emberi értékeket, azzal, hogy a szellemiséget az anyag főlé helyezzük, és azzal, hogy jó példát mutatunk.

Új alapokra van szükségünk. Régi-új alapokra, úgyhogy nem kell kitalálni, csak elővenni és leporolni őket, Rajtunk múlik.

Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldö barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.