Az öröm és a boldogság nehezen szétválasztható fogalmak, az esetek jelentős részében nincs is különbség közöttük. De azért mégsem teljesen ugyanazt jelentik.
Ha boldog akarsz lenni, kell, hogy legyen célod és kell, hogy legyenek leküzdhető akadályok, amelyek közted és a célok között állnak. Ha van célod, de semmilyen nehézséget nem jelent az elérése, akkor nem leszel boldog. Ha van célod, de leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak előtted, akkor sem leszel boldog.
Persze úgy tűnik, van egy harmadik lehetőség is: amikor nincs célod. És az általános vélekedés szerint az emberek többsége azért nem boldog, mert nincs célja.
Olyan nincs, hogy valakinek nincs célja. Olyan viszont van, hogy túl nagynak látja az akadályokat - akkoráknak, hogy eltakarják a célt előle. Emiatt hiszi tévesen azt, hogy nincs célja. Van, csak már nem látja az akadályoktól.
De mi a megoldás? Sokak számára az, hogy elfordulnak a céljaiktól, mert így legalább nem kell azokat a rohadt akadályokat fixírozniuk. Ez kényelmes, de a kényelemnek ára van: kiábrándultság, fásultság, megkeseredettség, az ideálok elvesztése. És ez elég nagy ár. Nincs valami jobb?
De van. Úgy hívják: tervezés. A célokkal kapcsolatban létezik két axióma:
A tervezés az áthatolhatatlannak tűnő akadályok meghódításának művészete. Ha egy akadály ránézésre leküzdhető, akkor nem kell tervezni. Ha pedig leküzdhetetlennek tűnik, akkor nem terveztünk. A tervezés nem kvantumfizika, nem agysebészet, de azért van technológiája. Néhányak ösztönösen ráéreznek erre, de a többségnek meg kell tanulnia.
...Ha úgy érzed, hogy nincs célod...
...Ha van célod, mégsem csinálsz semmit...
...Ha van célod és küzdesz, de úgy tűnik, hiába...
...ugyanattól szenvedsz: a tervezés hiányától. Nem az a baj, hogy cserbenhagytak az álmaid. Nem az a baj, hogy túl kemény az élet. Nem az a baj, hogy nem vagy elég kitartó. Az a baj, hogy nem tudod, hogyan tervezd meg a célodhoz vezető utat.