Pedig a jó és a rossz probléma között technikailag nincs különbség. Az egyetlen, de annál lényegesebb differencia a hajlandóság. A jó problémával azért foglalkozunk, mert elég érdekesnek találjuk, a rossz problémával pedig azért, mert muszáj. És minél erősebb a muszáj-érzés, annál rútabbnak éljük meg a problémát.

De a rossz problémáknak van egy alfaja. Az ebbe tartozó életrontók túlmennek azon, hogy egyszerűen egy újabb púpot képezzenek a hátunkon. Ezek azok, amelyek nyomasztanak is. Amelyektől stresszelünk, rosszabb esetben szorongunk. Ezek azok, amelyek éjszaka galádul felébresztenek, aztán tesznek róla, hogy ne tudjunk visszaaludni. Szóval, ezek az igazi hangulatgyilkosok.

Na, ezekkel mihez kezdjünk? Szerencsére, aki tisztában van az emberi természet alapjaival, az számtalan megoldást, technikát, módszertant képes megalkotni az élet legkülönfélébb nyavajáira. Az ilyen problémákra is. Az idevágó technika szokás szerint nem ördöngősség - némi háttérinfó és egy kis elszántság kell hozzá. Meg egy üres lap és egy toll. Vagy egy új szöveges dokumentum a számítógépeden.