Ezt a témát (ahogy az előzőt is) Madonna 2007-es, „The Confession Tour” londoni koncertjének felvétele inspirálta. Akkor a professzionalizmusról írtam, most megvizsgáljuk kicsit azt a bizonyos ragyogást, amiről múltkor épp csak említést tettem.
Előbb azonban tegyük egy kicsit helyre a „sztár” szót. Manapság mindenki sztár, aki legalább egyszer szerepelt a Blikkben vagy bármilyen okból is, de megjelent a tv-ben. A „sztár” kifejezés azonban eredetileg Hollywoodból származik, és csak a filmvászon legnagyobb alakjai érdemelték ki. Azóta sajnos erősen inflálódott, ma már Kiszel Tünde és Győzike is sztárnak számít, ami talán mindennél beszédesebben árulkodik arról, hogy civilizációnk nincs éppen a topon.
A „sztár” szó angolul csillagot jelent, és természetesen azért kezdték el annak idején Hollywood nagyjait ezzel a szóval illetni, mert úgy ragyogtak, mint egy csillag. Ha megnézel néhány mai, igazi sztárt, akkor látni fogod ezt a ragyogást. Egyik kedvenc példám erre Tom Cruise. Mindamellett, hogy őszinte rajongója vagyok (ha nem bírod azokat a filmeket, amelyekben fogkrém-reklámként domborít, akkor nézd meg a Collateralt), de ha őszinték akarunk lenni, színésznek meglehetősen középszerű.
Tud azonban valamit, amit sok nála utcahosszal jobb színész nem. Tud ragyogni. A fickónak olyan kisugárzása van, amivel egy kisebb Somogy megyei falu energia ellátását biztosítani lehetne. Ez a ragyogás (na meg persze az elképesztő munkamorálja) emelte a világ legjobban fizetett színészei közé. De ugyanez a helyzet Madonnával (akiről senki nem gondolja, hogy a legjobb énekes lenne a Földön, mégis ő a popvilág nagyasszonya).
De mit jelent ez a ragyogás, és mire jó ez egy vezetőnek?
RAGYOGÁS ALATT AZT ÉRTJÜK, HOGY VALAKI MENNYIRE KÉPES HATÁST GYAKOROLNI A KÖRÜLÖTTE LÉVŐKRE.
Márpedig ez egy vezető esetében kulcsfontosságú. De nézzük meg, miben nyilvánul meg az, hogy vezetőként mennyire tudsz hatást gyakorolni a munkatársaidra!
Ha megnézed a történelem kiemelkedő vezetőit, akár jó, akár rossz arcok voltak, mindegyiknél meg fogod találni ezt a képességet. Látványos példája ennek Adolf Hitler, aki amellett, hogy egy antiszociális rohadék volt, elképesztő mértékben tudott hatni az emberekre.
Vezetőként tehát nagyon sok múlik azon, hogy mennyire tudsz hatást gyakorolni másokra. De mitől függ ez a képességed?
AZT, HOGY MENNYIRE TUDSZ HATNI AZ EMBEREKRE, AZ ERRŐL ALKOTOTT ELKÉPZELÉSED HATÁROZZA MEG.
Hát, nem tudom, hogy Neked ez jó hír vagy rossz. De talán inkább jó, mert ha ezen a téren gondjaid vannak, akkor nem egy hiányzó képességet kell kifejlesztened, hanem meg kell változtatnod az ezzel kapcsolatos elképzelésedet.
2500 évvel ezelőtt élt Indiában egy csóka, aki sokat ücsörgött egy fa alatt, hogy rájöjjön erre-arra, és akit spirituális okokból ma mindenhol daginak ábrázolnak, pedig nem volt az. Ő azt mondta: az vagy, aminek gondolod magad. Ez egy nagyon-nagyon mély értelmű mondat, és erre a helyzetre különösen igaz.
Ha jobb vezető akarsz lenni, akkor a szakmai tudás mellett rendelkezned kell azzal az elképzeléssel, hogy nagyon tudsz hatni az emberekre. Persze nem kell a Dunának indulni, ha mégsem rendelkezel vele. Mint minden, ez is fejleszthető. Ha érdekel, hogyan, írj, és elküldöm Neked a szükséges gyakorlat leírását!
Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldö barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.