Amikor a Nagy Karácsonyi Hajrában (NKH) harmadszor toltak neki egy bevásárlókocsit a sípcsontomnak, maid közvetlenül ezután szemtanúja voltam, ahogy két sorstársam a húsos pult előtt egymenetes full contact (teljes erővel szabad ütni) k meccset nyom le az utolsó kacsacombokért, felmerült bennem a kérdés: mi a jobb stratégia? Az agresszivitás vagy a barátságosság? Szerencsére itt vannak közeli rokonaink, a majmok, szóval van hova fordulni a válaszért.
Mindannyian keressük, kutatjuk miként élhetnénk boldog, kiegyensúlyozott életet, hogyan élhetnénk gazdagságban. De mit is jelent valójában gazdagnak lenni? Pénzkérdés lenne? Lelke mélyén mindenki érzi, hogy nem a pénztől függ. Mégis szinte mindannyian a pénztől reméljük biztonságunkat. De mi is a pénz? Gazdaggá tehet-e bennünket, elhozhatja-e a boldogságot, amire úgy áhítozunk? Mikor érezheted magad gazdagnak?
Azért van valami jó ebben a válságosdiban. Lehet róla beszélni. Gyakorlatilag bármibe bele lehet keverni. Nem beszélve arról, hogy sokkal több embert lehet vele halálba ijeszteni, mint például a madárinfluenzával. Nem tudom, Te hogy vagy ezzel, én annyi gazdasági világválságos e-mailt kapok, hogy kezdem úgy érezni, mintha egy új celebünk lenne. Na most azon kívül, hogy kicsit hányni kell az egésztől, van vele komolyabb bajom is.
Van a kommunikációnak egy alkotóelem, amelyet általában nem szoktak emlegetni. Csendben meghúzódik a sarokban, és átengedi a terepet a többieknek: a meggyőzőerőnek, az érveléstechnikának, az érdekességnek. Nemeslelkűsége elismerésre méltó lenne, ha nem ő lenne messze-messze a legfontosabb tényező az sikeres kommunikációban. Van tipped, melyik az a tényező?
Nagyon sok minden kavarog mostanában a fejemben. Valamilyen szinten engem is megragadott a gazdasági válság, aztán még mindig dolgozom a saját utamon (quo vadis, ahogy a művelt lengyel mondja), és nem mellesleg itt vannak a partnerek, akiknek szeretnék minél hatásosabb segítséget nyújtani. Egy ilyen partneri és baráti beszélgetés adta a mostani cikk ötletét.
Kevés dolog foglalkoztatja annyira az embert, mint az idő. Talán még a pénz, de a pénzt lehet pótolni, újratermelni, míg az időnk születésünk pillanatától kezdve egyre csak fogy. Manapság vitathatatlanul az idő lett a legdrágább kincsünk, hiszen egyre kevesebb van belőle, és rendszerint pont arra nem jut, amire igazán kellene.
Ezen a héten egy régi gumimacskámat veszem elő, amit már sokszor, sok tréningen elmondtam, és amit rendszerint zajos egyetnemértés fogadott. De ez nem zavar különösebben, mindig is úgy gondoltam, hogy van valami perverz bája annak, ha az ember széllel szemben próbál könnyíteni magán (csak a szemünket csukjuk be időben). Szóval, miért nem király a vevő?
Kevés dolog foglalkoztatja annyira az embert, mint az idő. Talán még a pénz, de a pénzt lehet pótolni, újratermelni, míg az időnk születésünk pillanatától kezdve egyre csak fogy. Manapság vitathatatlanul az idő lett a legdrágább kincsünk, hiszen egyre kevesebb van belőle, és rendszerint pont arra nem jut, amire igazán kellene.
Régi tartozásunk ez, de nem halogatjuk tovább. Fontos a munka, jó dolog az önmegvalósítást, de az életben talán a legnagyobb felelősség a kis fickók és csajok felnevelése. Pláne úgy, hogy minél boldogabb és sikeresebb felnőtté váljanak. Nézzük, mit tehetünk az ügy érdekében! Zárójelben jegyeznénk meg, hogy vezetők számos párhuzamot fedezhetnek fel a gyereknevelés és a vezetői munka között.
Ezzel a cikkel nem pályázok a „Marketing Szövetség Kedvence”-díjra. Lesz majd, aki csak mosolyog rajta és legyint egyet, lesz, aki felháborodik. Vállalkozóknak és cégtulajdonosoknak azonban erősen ajánlott egy rövid elmélázás a leírtak felett.