Egyik partnerünk üzemvezetője hívta fel a figyelmünket (mondván, hogy szakmánkba vág a téma) A Dunántúli Napló cikkére, mely szerint új kísértet járja be Dolgozóföldjét, a kiégési szindróma. Magyarán arról van szó, hogy egyre gyakrabban tapasztalható tünetegyüttes figyelhető meg a munkavállalók körében, amelyet aztán a szakemberek így neveztek el. A „betegség” jellemző tünetei a fásultság, a lelkesedés hiánya, fáradékonyság, magas vérnyomás, meg hasonlók.

Azon kissé fennakadtunk, hogy ezt betegségnek titulálják (angol neve is van nekije: burnout syndrome), mert ilyen alapon minden betegség. E sorok írójából például a paradicsomos káposzta vált ki a komfortérzetet negatívan befolyásoló pszichés, illetve fiziológiás tüneteket (paradicsomos káposzta szindróma?), szóval a probléma betegségként történő besorolását kicsit erősnek tartjuk. A probléma azonban valóban létezik, ezért úgy gondoltuk, érdemes foglalkozni vele.

Ha abból indulunk ki, hogy a fásultság a lelkesedés hiánya, akkor feltételezhetjük, hogy az ember azért válik fásulttá, mert menet közben valahol elveszített valamit, ami lelkessé tette. Nem hisszük, Kedves Olvasó, hogy hanyatt borulsz a megdöbbenéstől, ha eláruljuk, hogy a cél az, ami elsikkadt valahol a nagy vágtában. De hogyan veszítheti el valaki a célját?

Vegyük számba a lehetőségeket:

1. elérte a célját (és nem talált helyette újat);
2. feladta a célját (rádöbbent, hogy nem tudja megvalósítani);
3. igazából nem is volt neki.

Ha ez így van, mi a megoldás?

Nos, ami az első esetet illeti, aki képes volt egy célt maga el tűzni, és azt megvalósítani, az természetesen újra képes erre. Egyébként leggyakrabban a vállalkozók, cégtulajdonosok tartoznak ebbe a kategóriába, akik számára az igazi kihívás az építés, és sokukat baromira nem elégíti ki a működésben tartás. Ha Te is ebbe a kategóriába tartozol, akkor a megoldást az jelenti, ha képes vagy találni valamit, amit építhetsz, és persze meg kell oldanod annak a működésben tartását, amit építettél. Ezt persze könnyebb mondani, mint megvalósítani, de nem is azért mondjuk, hogy meg kell csinálni, mert könnyű. Azért mondjuk, mert ha nem csinálod meg, akkor tényleg ki fogsz égni, és annak mindenki issza majd a levét.

Ha a második eshetőség a befutó, úgy két dolgot kell tudnod:

1. léteznek olyan emberek, akik hivatásszerűen öldöklik mások álmait, és könnyen lehetséges egy ilyen célhóhér áldozatává váltál, illetve
2. amikor úgy érzed, hogy fogy az energia, és egyre kevésbé reális, hogy elérd a célodat, annak gyakran a korábbi bukott célok állnak a hátterében. Kevés dolog van széles e világon, ami akkora étvággyal zabálná az életerődet, mint a bukott célok.

Mivel a problémának két alapvető oka lehet, ezért a megoldás és kétkomponensű ebben az esetben:

1. Kerüld a célhóhérokat, akkora ívben, amekkorát csak az aktuális terepviszonyok megengednek! Ne állj le vitatkozni velük, és ne próbáld győzködni őket! Tartsd szem előtt a régi mondást: ne birkózzál disznóval, mert mind a ketten sárosak lesztek, és a disznó még élvezi is. Hogy csupa régi cuccal dobálózzunk, van egy költemény, miszerint az ember akkor hal meg, amikor a legutolsó álma. Ez pedig nem esik egybe feltétlenül a test halálával. Van, aki már régóta halott, csak nem tudja.
2. Szedd elő, porold le, és vedd szemügyre a régi, meg nem valósított céljaidat, majd hozz felettük ítéletet! Két lehetőség van: vagy már nem aktuális, vagy még az. Ha nem aktuális, irattárba vele, ha viszont aktuális, akkor elő az újraélesztő ketyerét, töltés háromszázra, aztán hadd szóljon!

FONTOS FIGYELMEZTETÉS! A cél az cél, a bukott cél az bukott cél. Arra próbálunk ezzel utalni, hogy ne hagyd veszni a célodat csak azért, mert jelentéktelennek ítéled meg! Azért meg különösen ne, hogy „mit fog szólni a környezetem?”! Az a TE célod, ha kicsi, ha nagy. Tökmindegy, hogy a Balaton átúszásáról van-e szó, vagy arról, hogy részt veszel a Németországban megrendezésre kerülő, mobiltelefon-haíító világbajnokságon. Értelmetlen? Lehet. És? Ha gyorsan és stabilan ki akarsz égni, annak az egyik igen hatásos módja, hogy szigorúan csak értelmes dolgokat művelsz, és következetesen kerülsz mindent, ami ugyan szórakoztatónak tűnik, de nem fér át a racionalitás rostáján. Egyébként ha képes vagy újraéleszteni ezeket a régi, molyrágta célokat, erőst meg fogsz döbbenni azon, mennyi élet és lelkesedés költözik majd Beléd.

Na most. Ami a fent felsoroltak közül a harmadik lehetőséget illeti (az illetőnek nem is volt célja), ez annyira durva, annyira aktuálprobléma, hogy nincs szívünk pár sorral elintézni, ezért a következő hírlevelünket teljes egészében ennek szenteljük.

Ha írásunk megnyerte tetszésedet, segítsd azzal munkánkat, hogy ajánlod valakinek ezt a cikket (jobb felső sarok)! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet! Köszönjük!