Két héttel ezelőtti, "Új Magyarország?" című írásunkért kaptunk hideget-meleget gazdagon. Istenkirályok éppúgy voltunk, mint populista Fidesz-bérencek. A mindkét oldalról felcsapó indulatok hatására különös betegség tüneteit véltük felfedezni magunkon: vérszemet kaptunk. Úgy döntöttünk, még mélyebbre merészkedünk, és további nézeteket osztunk meg az arra kíváncsi Olvasóval.

Mielőtt azonban belecsapnánk a lecsóba, szeretnénk gyorsan leszögezni valamit. Előző hírlevelünk több olvasóban váltotta ki azt a meggyőződést, hogy mi bizony a Fidesz titkos tagozata vagyunk. Volt, aki ezt üdvözölte, de legalább ennyien háborodtak fel rajta. Mindkét tábort ki kell, hogy ábrándítsuk: a Fidesz semmivel sem áll közelebb hozzánk, mint a kormányoldal. Nem kívánunk a jövőben sem leigazolni sehová, ellenben továbbra is lelkesen hirdetjük a józan ész szükségszerűségét. Ha ez találkozik valamelyik oldal elképzeléseivel, arra csak annyit tudunk mondani, hogy hála Istennek, legyen ez így minél gyakrabban.

Néhányan azt is a szemünkre vetették, hogy miért akarjuk a vállalkozókat kihúzni a közös teherviselés alól. Ezzel kapcsolatban szeretnénk leszögezni, hogy mi nem a vállalkozók érdekeiért szálltunk síkra, hanem a vállalkozások érdekeiért. Apró, de igen lényeges különbség. Egy vállalkozónak, cégtulajdonosnak nyilván éppúgy ki kell vennie a részét a megnövekedett terhek cipeléséből, mint bárki másnak. De ha a vállalkozásokat büntetjük, annak leve lesz! Meginni pedig azt is közösen fogjuk.

Jelen írásunkban egy másik témával szeretnénk behatóbban foglalkozni. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy rendben van, mi a megoldás? Hogyan fog sokat próbált kis országunk kimászni a barna mártásból? Ezt a kérdést meg sem próbáljuk megválaszolni. Ellenben megmondjuk, mi az, ami nélkül egészen biztosan benne maradunk.

Együttműködés. Bármely szervezetről legyen szó (akár egy országról is), erejét és túlélési potenciálját alapvetően tagjainak együttműködési készsége határozza meg. Ha erre képtelenek, a szervezet hanyatlani fog, rosszabb esetben el is pusztul. A nagy birodalmakat sem a külső támadások tették tönkre (legfeljebb a hóhérmunkát végezték el), hanem a belső viszályok. Ha nincs együttműködés, ha egymás ellen focizunk, ugyan mire számíthatunk? Nem egységes oldalakra van szükségünk, hanem egységes Magyarországra.

Mi az együttműködés alapja? Az egyetértés. Ez azt jelenti, hogy mindenben egyet kell értenünk? Nem, erről szó nincs. Olyan nincs, hogy két ember mindenben egyetért. De olyan sincs (na ezt kellene nagyon megértenünk!), hogy két ember semmiben sem ért egyet. Amikor együttműködésről beszélünk, egyszerűen arról beszélünk, hogy az egyetértésre helyezzük a hangsúlyt.

A kérdés tehát nem az, hogy van egyetértés közöttünk. A kérdés az, hogy az egyetértésen vagy az egyet-nem-értésen rögzült-e a figyelmünk. Amikor egy szülő képtelen a kamasz fiát együttműködésre késztetni, az nem azért van, mert semmiben nem értenek egyet, hanem azért, mert az egyet-nem-értésen rögzült a figyelmük. Amikor férj és feleség "képtelen" kommunikálni egymással, az azért van, mert az egyet-nem-értéseken rögzült a figyelmük. Amikor egy vezető nem tud a munkatársaiból csapatot kovácsolni, az azért van, mert a munkatársaknak az egyet-nem-értésen rögzült a figyelmük.

Nincs ez másképp egy ország vezetésével sem. A józan ész azt diktálja, hogy a Tisztelt Képviselő Uraknak és Hölgyeknek MINDENT el kell követniük az egységes Magyarország megteremtéséért. Nem várjuk el, hogy szeressék egymást (némelyiküket mondjuk nem is könnyű). De elvárjuk, hogy a jelenleg folytatott, önfeledt oda-vissza fikázás helyett kommunikáljanak egymással és megkeressék azokat az egyetértéseket, amelyeken az együttműködés alapulhat. Hogy ez mennyire megy könnyen vagy nehezen, az őszintén szólva nem érdekel minket. Ha orrvérzésig kell tárgyalniuk, ha pikkelysömört kapnak egymástól, ha valakinek el kell emiatt távolítani a lépét - nos ezt vállalták. Bennünket csak az eredmény érdekel. Te, Kedves Olvasó, megvennél egy össze-vissza égett, keletlen kenyeret, csak azért, mert a pék nagyon sokat dolgozott vele?

Micsoda? Hogy ellenzék és kormányoldal működjön együtt? Bizony. Két ember, két fél mindig képes együttműködni, HA akar. Ennek kellene történnie. Ha esetleg ez még a nyugati demokráciák esetén sem működik, attól igazából nem tudunk jobban meghatódni, mint Győzike választási kudarcától. Ki mondta, hogy a nyugati demokrácia tökéletes? Ráadásul a mi helyzetünk sokkal törékenyebb, amit ők megengedhetnek maguknak, azt mi nem biztos.

Meggyőződésünk, hogy ez a megoldáshoz vezető első lépés. Együttműködés. Ezt megelőzően pedig kommunikáció és egyetértsek keresése az egyet-nem-értések helyett. Aki nem képes a "Tanító néni, a Sanyi a fülembe böfögött!"-szintjéről egy mély levegővel elrugaszkodni, annak alkalmasságát illetően vannak kételyeink. Aki pedig nem hajlandó a kommunikációra (legyen bármelyik oldal képviselője is), az felveti bennünk a kérdést: Valójában mi a célja?