Hírlevelünk alapvető célja az olvasó segítése abban, hogy jobban megértse környezetét és önmagát, illetve könnyebben boldoguljon az életben. Ma azonban engedünk a csábításnak, és kicsit beleártjuk magunkat a közéletbe.

Új Magyarországunk lesz! Csókolom, ha nekem jó volt a régi, akkor kinek szóljak? Természetesen ez nem azt jelenti, hogy elégedettek voltunk azzal, ahogy eddig mentek dolgaink. De csak azért, hogy újítsunk, ne ássunk mélyebbre!

Nem szeretnénk politizálni, bár azt gondoljuk, ezt egyre inkább lehetetlen megtenni. Kormányunk intézkedései olyan viharokat váltanak ki a társadalom szinte minden rétegében, hogy lassan már az óvódások is arról vitatkoznak, kinek van igaza: Feri bácsinak vagy Viktor bácsinak.

A magunk részéről nem szeretnénk most egyik bácsi mellett sem hitet tenni, hiszen tényleg nem ez a feladatunk. politikai, világnézeti beállítottságtól függetlenül, szigorúan a józan ész alapján fogjuk minősíteni a kormány törekvéseit. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez melyik bácsinak fog jobban tetszeni.

A legnagyobb felháborodást a különböző megszorítások váltották ki. Mi úgy gondoljuk, hogy amikor egy család, egy cég, egy csoport, egy ország nehéz helyzetben van, akkor bizony szükség van megszorításokra. A megszorítások soha nem népszerűek, nem is azért vannak. Azokat, akiket elsősorban érint, nyilván nem vigasztal a tudat, hogy ettől hosszabb távon mindenkinek jobb lesz.

Na, itt az első csúsztatás. Egy megszorításra nem azért van szükség, hogy attól álljunk talpra anyagilag. Megszorításra azért van szükség, hogy addig kihúzzuk valahogy, amíg rendbe jövünk anyagilag. De nem a megszorítás fogja helyrehozni a pénzügyi mérleget! Azt egyféleképpen tudjuk helyrehozni: nagyobb bevétellel.

Ez a következő pont. A megszorításoktól nem lesz több pénze az országnak. Gondoljunk csak bele: ha egy család többet költ, mint amennyit keres, akkor attól, hogy visszafogja a kiadásait, még nem lesz több pénze. Több pénze attól lesz, ha valamilyen módon növeli a bevételeit.

Miből származik egy ország bevétele? Abból, amit az állampolgárai megtermelnek. Ha az állam (illetve annak vezetői - csak közbevetésként: a miniszter szó a latin ministrare kifejezésből származik, ami annyit jelent - szolgálni) nagyobb bevételt szeretne, akkor egy dolgon kellene reggel, éjjel meg este ügyködnie: hogyan tud hozzájárulni ahhoz, hogy polgárai többet tudjanak termelni?

Bármely kormány legértékesebb eszköze a termelés. Bármely kormánynak két dolgon kéne megveszekedett módon munkálkodnia. Azon, hogyan biztosítson minél kedvezőbb feltételeket a termeléshez, és azon, hogyan ossza el minél ésszerűbben a befolyt bevételeket. Ennyi. Persze fontos a sorrend is, hiszen elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk.

Amikor nehéz idők járnak, szükség lehet megszorításokra (az egy másik kérdés, hogyha apu elkártyázta a konyhapénzt, akkor az ő szájából a "Takarékoskodjunk!" akciómondat nem hangzik igazán hitelesnek). Hogy hol és mit szorítunk meg, azon természetesen lehet vitatkozni, számos szempontot lehet és kell figyelembe venni. Egy dolog azonban biztos. A megszorítások nem akadályozhatják vagy nehezíthetik a termelést. Ha egy taxis - aki mondjuk nem tudott diplomát szerezni a közgazdaság-tudományi egyetemen, de a természet megáldotta józan ésszel - nehéz helyzetbe kerül, lehet, hogy eladja a tv-jét, vagy zálogba csapja az óráját, de tuti, hogy nem az autó leműszakiztatásán fog spórolni!

Abból tudunk megélni, amit megtermelünk. Ha kevés a bevétel, akkor többet kell termelnünk. Ez egy fix fizetésért dolgozó munkatárs esetében talán nem, egy állam esetében viszont fokozottan igaz. Az ország bevételét a cégek, a vállalkozások adják. Ez nem azt jelenti, hogy ők fontosabbak lennének, mint az oktatás vagy a kultúra. Ez azt jelenti, hogy ők adják a bevételt. Ha büntetem őket, az kevesebb bevételt fog eredményezni. Ez pedig azt jelenti, hogy kevesebb jut mindenkinek. Megint csak egy családi példával élve: egy, a háztartást kiválóan vezető, a gyerekeket példaszerűen nevelő háziasszony tevékenysége egy hajszálnyival sem kevésbé értékes, mint a férjé, aki eltartja a családot. De ha kevés a bevétel, és van lehetőség arra, hogy a férj többet keressen, akkor ennek nem szabad akadályokat görgetni az útjába. Értelmes családokban legalábbis nem szoktak.

Összegezve a leírtakat, úgy gondoljuk, hogy jelenleg épp az ellenkezője folyik annak, mint aminek történnie kellene. Ha valaki beteg. lehet, hogy diétára van szüksége. De ez nem keverendő össze az éheztetéssel.