Korábban írtunk már arról, hogy az emberek többségének szüksége van egy vezetőre. Valakire, aki megmondja, mit csináljon, aki bizonyos kérdésekben döntést hoz helyette, akire rábízhatja magát. A vezető felelős azért, hogy legyen munkám. A vezető felelős azért, hogy időben megkapjam a fizetésemet. A vezető felelős azért, hogy jól menjenek a dolgok.

Tényleg így van? Tényleg a vezető vállát kell, hogy nyomják ezek a gondok? Nos, a legtöbb esetben igen. A legtöbb, általunk ismert vezető jóval nagyobb terhet cipel, mint ahogy azt a munkatársai feltételeznék. Persze azért nem tudnak róla, mert a vezető nem osztja meg velük a problémáit. Hiszen ez is hozzátartozik a vezetőséghez. A legtöbb vezető ennélfogva némileg magányos, legalábbis a cégen belül.

Sietve leszögezzük, hogy amikor vezetőről beszélünk, nem egy címre, egy beosztásra gondolunk. Természetesen mi is találkoztunk már olyan emberekkel, akik pusztán azért bitorolnak egy vezetői posztot, hogy a saját pecsenyéjüket sütögessék. Tapasztalataink alapján azonban csak egy elenyésző kisebbséget alkotnak. De a vezetőket nem az ő viselkedésük alapján kell megítélnünk.

Amikor azt mondjuk: vezető, egy olyan emberre gondolunk, aki vállalja a felelősséget. Nem azért, mert ez jó neki. Nem azért, mert akkora pénzeket akaszt le érte. Nem azért, mert élvezi, hogy embereket ugráltathat. Azért lesz vezető, mert nagyobb felelősséget vállal, mint a körülötte lévők. A vezetőt sokféleképpen definiálhatnánk, egynek ez is jó. Vezető az, aki felvállalja a felelősséget.

Nemrég beszélgettünk egy partnerünkkel, aki érdekelt egy igen dinamikusan fejlődő, pénzügyi-tanácsadói tevékenységet folytató cégben. Elmesélte, hogy ezzel a tevékenységgel mekkora pénzeket lehet keresni. Ha csak a fele igaz annak, amit mondott (és nem gondolnánk, hogy csak a fele lenne igaz), már az is vérlázító. Nem mintha zavarna minket az, amikor valamivel jól lehet keresni, pusztán az értékarány miatt érez késztetést arra az ember, hogy késért nyúljon. Azok az általunk ismert vezetők, akik a vállukon viszik a cégüket, ennek a töredékét sem keresik.

De elég az epéből, kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz! Mi azt gondoljuk, mindenki vezető. Két dolog változik csupán. Az egyik az, hogy mekkora területért, illetve hány emberért felel. Lehet hogy csak egyért - saját magáért. A másik, hogy milyen mértékben vállalja fel a felelősséget. Mindenesetre mi tiszta szívből javasoljuk minden vezetőnek, hogy alkalmazza ezt az alapelvet és gyorsan nevezze ki minden munkatársát vezetőnek.

Persze ezt nem szó szerint értjük. A hozzáállás a lényeg. Mi történne, ha egy cégben hirtelen minden munkatárs vezetőként kezdene gondolkodni? Mivel járna ez?

Nézzük! Ha vezető vagyok, akkor nekem kell döntéseket hoznom a saját területemen. Fel kell vállalnom annak lehetőségét, hogy rossz döntést hoztam. Ha felmerül egy probléma, azt meg kell oldanom valahogy. Nekem. Ha azt látom, hogy nem jól mennek a dolgok, hogy valami nem megfelelően működik, akkor tennem kell valamit azért, hogy kijavítsam. Nincs hova "menekülnöm" a gondok elől, nincs senki, akinek átpasszolhatnám a felelősséget.

Ez egyszerűen egy nézőpont váltás. Azt mondjuk, egyszerű. Azt nem mondjuk, hogy könnyű. De iskolai végzettség ide, szervezés oda � azok a cégek fognak jól működni, ahol minden munkatárs vezető. Lehet, hogy ez egy olyan álom, ami soha nem fog valóra válni. De utálunk ennyire pesszimisták lenni. Azt kívánjuk minden vezetőnek, hogy legyen körülötte minél több vezető. És azt kívánjuk mindenkinek, aki nem vezetői munkakörben dolgozik, hogy ismerje fel ennek egyszerűségét: vezetőnek lenni nem beosztás kérdése. Vezetőnek lenni gondolkodás kérdése.