Kicsivel több, mint egy hete ütötte meg a fülünket egy hír a médiából, miszerint a 2007-es évben az államháztartás fekete gazdaság miatti bevétel kiesése több, mint 3.000 milliárd forint volt a becslések szerint. A megszólaltatott illetékes elmondása szerint ebből az összegből egy évig lehetne fizetni a nyugdíjakat. A dolog nagyságrendje azonnal gondolkodóba ejtett minket.

Miért van ez így? Ilyen a magyar? Akkor érzi jól magát, ha csalhat? Valamiféle kompenzációról lenne szó, most akarunk törleszteni az átkosban eltöltött évtizedek minden megszorításáért? Tombol a rablókapitalizmus, és mindenki igyekszik a lehető legnagyobb ívben tenni a közösre?

Bármelyik válasz logikusnak tűnhet, de valami mégsem stimmel. Hogy egy elhíresült tictac reklámot plagizáljunk, munkánk során gyakran találkozunk vállalkozókkal, cégtulajdonosokkal, így  - ha nem is rendelkezünk átfogó keresztmetszettel erről a szektorról – van valamekkora rálátásunk mind a gazdasági életre, mind pedig a szereplők általános hozzáállására.

Na, itt a légy a levesben. Változóan áldásos tevékenységünk mintegy 8 éve alatt még nem hozott minket össze a sors a genetikailag romlott, eredendően gonosz vállalkozóval, aki előre megfontolt szándékkal fekete gazdálkodik, és ennek még örül is. Nem sikerült rábukkannunk sem a Harács Kft-re, sem pedig Kilopomaszemed Betéti Társaságra.

Természetesen annyira azért mi sem vagyunk naivak (tudjuk, hogy a húsvéti tojást nem a nyúl tojja), tisztában vagyunk azzal, hogy vannak rossz szándékú emberek, akik tudatosan vernek át másokat. Arra szeretnénk csak rámutatni, hogy ők az elenyésző kisebbséget képviselik, így nehezen elképzelhető, hogy ezt a derekas számlát ők hozták volna össze.

De akkor mi van? Miért nem tejel a magyar? Miért menekül kerge birka módjára a nyírás elől? Egyszerűnek tűnhet a válasz, hogy fizetne, ha lenne miből, és sok esetben ez igaz is lehet. De sunyin a háttérben meghúzódik egy törvényszerűség, amely sokkal inkább felelős a kialakult helyzetért:

MINÉL TÖBB A KORLÁT ÉS A MEGSZORÍTÁS, ANNÁL VADABBUL TILTAKOZUNK ELLENÜK.

Az ember alapvetően szabadnak született. Természetesen nem kérdés, hogy korlátokra, törvényekre szükség van. De amikor szabályokat és korlátokat állítunk, ügyelnünk kell az egyensúlyra. A túlzott szabadság igen nyomasztó lehet. A túlzott korlátozás viszont arra fogja késztetni az embert, hogy harcoljon a megszorítások ellen.

Talán furcsának tűnhet, különösen azok számára, akik a fenyegetést és a büntetést tartják egyedüli járható útnak. Az igazság azonban az, hogy az adózási morált a lehető legszigorúbb adótörvényekkel és a lehető legfenyegetőbb büntetéssel lehet igazán tönkretenni. Ha egy állam csökkenteni szeretné a beszedett adót mértékét, csupán az a dolga, hogy szigorítson az adójogszabályokon, lépjen fel még fenyegetőbben, és már meg is oldotta a problémát.

A jelenség egyébként teljesen logikus, ha belegondolsz. Kérj meg egy gyereket, hogy üljön a térdedre, és ha egyébként jó viszonyban vagytok, simán megteszi. Ott fog ülni a legnagyobb nyugalomban. Oké, most karold át úgy, hogy ne érj hozzá, de a kezeid korlátozzák a szabad mozgását. A gyerek szinte azonnal elkezd fészkelődni, már nem tud olyan nyugodtan ülni. Most ténylegesen fogd le! Még vadabbul fog próbálkozni, hogy kiszabaduljon! Mi történt? Túl sok volt a korlátozás!

Az ember szabadnak született. Csak akkor hajlandó bármire is, ha abba beleegyezett. Rákényszerítheted az akaratodat, de tiltakozni fog ellene. Amíg tud és mer, addig, nyíltan, ha már nyíltan nem tud, akkor burkoltan. Szemfüles szülők észrevehetik, hogyan okoz a túlkorlátozott gyerek „véletlenül” olyan dolgokat, amelyekkel bosszanthatja a szüleit. De a vezetőknek sem javasolnánk, hogy hamis illúziókkal áltassák magukat: a büntetéssel, fenyegetéssel megregulázott munkatárs a megfelelő pillanatban alapos fejfájást fog okozni. Persze „véletlenül”.

Az ember szabadnak született. Hajlandó korlátok között, szabályok szerint élni. Olyan korlátok között és olyan szabályok szerint, amelyeket elfogadott. De próbálj csak akarata ellenére korlátokat és szabályokat ráerőltetni, és rövidesen megtudod, hogy nem az arzén az igazi méreg.

Mi a tanulság? Röviden a következő:

A BÜNTETÉS ÉS A FENYEGETÉS HATALMA CSAK ILLÚZIÓ. SZEREZD MEG AZ EMBEREK EGYETÉRTÉSÉT! AKKOR NEM LESZ SZÜKSÉGED SEM FENYEGETÉSRE, SEM BÜNTETÉSRE.

Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldöd a barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.