Január elseje leginkább azzal telik, hogy az ember megpróbál magához térni (a kihívás mértéke általában egyenesen arányos azzal, mennyire voltunk szilveszterkor kemények), és boldog új évet kíván mindazoknak, akiknek közvetlenül éjfél után nem tudott.

Szép szokás. Már hogy nem a másnaposság, hanem az, hogy minden jót kívánunk a szeretteinknek. Jó érzés jó kívánságokat kapni, jó érzés tudni, hogy fontos vagy, hogy gondolnak Rád, hogy van, aki azt szeretné, ha Neked idén nagyon jó lenne. De a jövőd tényleges alakulása szempontjából van valami, ami sokkal nagyobb jelentőséggel bír:

TE MIT KÍVÁNSZ SAJÁT MAGADNAK?

Ebből egyrészt gyorsan kiderül, mennyire vagy jó barátságban önmagaddal (fura, de kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy az ember alapvetően rendkívül önzetlen lény – többségünk hajlamos arra, hogy másoknak több jót kívánjon, mint saját magának). Másfelől, állhatnak hegyekben a jókívánságok, ha Te azt gondolod, hogy keserves év elé nézel, félő, igazad lesz. Vagyis nagyon nem mindegy, hogy mit kívánsz saját magad számára. Boldogságot? Sikert? Pénzt? Egészséget? Szerelmet? Nincs ezekkel semmi baj, de ha megengeded, lenne egy alternatívánk:

KÍVÁNJ MAGADNAK NAGYOBB LENDÜLETET!

A világot tevékenységünk formálja – az, amit megteszünk, vagy az, amit nem teszünk meg. Az ember gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy tudja, mi lenne a teendő, csak már ereje nincs hozzá. Felállni a fotelből, ráülni a szobabiciklire, ellapátolni a havat, összeállítani egy újabb önéletrajzot, nekiállni végre nyelvet tanulni, és így tovább. Rendszerint nem a gondolat, hanem a lendület az ami cserben hagyja.

De honnan lesz az embernek nagyobb lendülete? A válaszhoz először is meg kell értenünk valamit: van épp elég lendülete. Ha nem hiszed, szerelj kilométer órát egy ötéves gyerekre, és látni fogod, hogy tényleg így van. Nem arról van szó, hogy kevés a lendületed. Az a baj (ha baj van), hogy nem tudod szabadjára engedni. Nézzünk egy ide vágó törvényszerűséget!

MINÉL TÖBB OLYAN CÉLOD VAGY KÉSZTETÉSED VAN, AMELYEKTŐL VISSZATARTOD MAGAD, ANNÁL KISEBB LESZ A LENDÜLETED.

Van olyan dolog, amit nagyon szívesen megtennél, de visszatartod magad tőle? Ezzel gyakorlatilag besomtál egy jó nagyot a saját lendületednek. Lemondasz valamiről, amiért boldogan  odaadnád a fél karodat? Hát, ne várd, hogy tűzgolyóként hasítasz majd keresztül az életen.

Az emberek annyi mindenről lemondanak, különböző ésszerű okokra hivatkozva. Csak azt nem veszik mindig észre, hogy így az életükről mondanak le. Természetesen létezik olyan, hogy egy magasabb rendű cél érdekében lemondunk egy kisebb célunkról. Ám ez csak akkor van rendben, ha azt a régi célt úgy vagy képes eldobni, mint egy koszos zoknit. Ellenben ha újra és újra meg kell győznöd magad arról, hogy milyen helyesen cselekszel... akkor biza bajban vagy.

Mit tehetsz tehát? Szedd elő, porold le azokat céljaidat, késztetéseidet, amelyeket nem sikerült teljesen elfelejtened, bármennyire is próbálkoztál velük, és kezd el a megvalósításukon gondolkodni! Figyeld meg, hogy érzed magad csak ettől! Ha jobban, akkor ez mutat valamit. A morbid egyébként az a dologban, hogy gyakorta nem is nagy célokról van szó, hanem olyan apróságokról, amelyek az élet komoly dolgaihoz képest elhanyagolhatóak. Na és? Ha vágysz rájuk, akkor vágysz rájuk.

Utazz el Prágába, fusd le a maratont, ültess egy fát, kezdj el könyvet vagy verset írni, iratkozz be szobrász szakkörre! Mindegy, hogy mi az, nem számít, hogy mások szemében ez mennyire fontos vagy jelentéktelen! Ha van hiba, amit ember elkövethet, az az, hogy csak készen kapott célokért dolgozik, olyasmiért, amiért „kell”.

De mi van a rossz szokásokkal, a káros szenvedélyekkel, és az esetlegesen romboló késztetésekkel? Mert lehet bennem óriási a vágy arra, hogy megfojtsam a szomszédot, bizonyos törvényességi problémák miatt erre még akkor sem biztatunk, ha egyébként az a dög megérdemelné. :-)

Ami a rossz szokásokat és a káros szenvedélyeket illeti, ezek gyakran pont azért alakulnak ki, mert van bennünk egy késztetés, amit visszatartunk, és a rossz szokás vagy káros szenvedély az ebből eredő feszültséget próbálja kompenzálni. A romboló szándékok ELŐTT pedig szinte minden esetben volt egy építő szándék, ami kudarcot vallott. Ha egy kicsit utánaásol, meg is fogod találni.

Aztán létezik az a fajta mérlegelés, miszerint azért kell lemondanom egy célomról, mert van valami más, amit meg kell tennem, és a kettő együtt nem lehetséges. Biztos? Tényleg nem lehetséges, vagy csak „nem szokott lehetséges lenni”? Érdemes ezt a kérdést alaposan megvizsgálni, mert gyakran látni, hogy emberek egyszerűen csak eldöntötték: a kettő együtt nem lehetséges, és ennek nincs más oka, csak a döntésük.

Zárásul álljon itt egy valós példa, ami talán érzékelteti, hogy a céljaidnak mekkora ereje lehet. Pár nappal ezelőtt volt alkalmam (sajnos csak telefonon keresztül) megismerkedni egy tündér nőszeméllyel, aki elmesélte, hogy pár évvel ezelőtt allergiás lett. Szokvány sztori, kapott gyógyszert, nagyon nem használt, és lassan beletörődött abba, hogy tavasztól őszig zsepi szezon van.

Aztán egy teljesen más ügyből kifolyólag szembesült azzal a ténnyel, hogy neki bizony volt egy alapvető célja, amit néhány évvel korábban félretett. Arra is rájött, hogy amíg megvolt a célja, addig óriási volt benne a lendület, reggelente úgy robbant ki az ágyból, az esti elalváshoz pedig be kellett szereznie a rendőrboltból egy gumibotot. Ellenben azóta, hogy lemondott erről a céljáról, valahogy ragadósabbá vált az ágy, és már a gumibotra sem volt igazán szüksége.

Lényeg a lényeg: feltámasztotta a célját, és elkezdett újra dolgozni rajta. Érdekes módon nemcsak a lendülete jött vissza. Szinte teljesen megszűnt az allergiája! Hoppá! Orvos persze nem érti, de nem baj.

A legjobb, amit évindításként tehetsz tehát: végy egy tollat és egy üres lapot, aztán kezdd el összeírni, hogy mit AKARSZ megtenni idén! Ne engedd, hogy a „kell”-ek teljesen legyőzzék az „akarom”-okat! Már csak azért se, mert minél nagyobb teret engedsz az „akarom”-oknak, annál nagyobb lendületed lesz a „kell”-ekhez is.

BOLDOG ÚJ ÉVET, MINDEN JÓT ÉS NAGY LENDÜLETET KÍVÁNUNK NEKED!

Ha van kedved megírni a véleményedet, mi nem bánjuk...