Van egy másik f betűs szó, ami ugyan nem trágár, felháborításra mégis majdnem annyira alkalmas. Sőt, manapság, amikor már lassan a kisípolással sem vesződnek, talán még inkább. Süldő rendezvényszervező koromban tanultam meg a leckét, miszerint szólhat akár az egész előadás erről a szóról, de a rendezvény címében vagy promóciós anyagában megemlíteni szakmai öngyilkosság. Néhány, egyébként nagyon ütős szemináriumot kellett tönkretennem, mire rájöttem.

Ez a szó a felelősség. Az emberek nagyobbik részének már attól összerándulnak az idegei, hogy így, leírva látják. Gyorsan hozzáteszem, nem csoda. Többségünk nem őriz szép emlékeket a vele való találkozásról. Pedig a felelősség nemes és a boldogulást erősen támogató dolog. Annak, ha valaki hajlamos korbácsütésként megélni az elhangzását, jó oka van.

Az emberek gyakran egybemossák a felelősséget a hibáztatással. A felelősségvállalás egyszerűen ennyi: tettél, okoztál valamit. Ez lehet jó vagy lehet rossz. Ha rossz, ebben az esetben a felelősségvállalás magában hordozza ennek felvállalását, ILLETVE a helyrehozatalt vagy kijavítást. A hibáztatás egészen másról szól. Ilyenkor azt akarják éreztetni Veled, hogy amit tettél, az helyrehozhatatlan. Ez nem feltétlenül tudatos, ám abszolúte szándékos és az irányításhoz van köze. Ha el tudom fogadtatni Veled a hibáztatást, akkor hatalmat szereztem feletted és engedelmeskedni fogsz. A legtöbb esetben igen hatékony, de legalább annyira lealacsonyító is. Ha mások próbálkoznak is, mit ne csináljunk ilyet.

Persze van olyan, amit nem lehet helyrehozni. De ez sokkal-sokkal ritkább, mint amennyiszer az emberek a hibáztatással operálnak. Az pedig már az élet fintora, hogy ez is olyan puska, ami végül visszafelé sül el. Mert a hibáztatás miatti elkeseredettség annyira kiborítja a hibáztatottakat, hogy hosszú távon egyre kezelhetetlenebbé válnak. Az egészséges felelősségrevonás valahogy így nézne ki: tettél valamit, ami rosszul sült el. Attól, hogy ezt az arcodba dörgölöm, vagy attól, hogy bűnösnek érzed magad, senkinek nem lesz jobb. Vállald fel, hogy megtörtént, és nézzük meg, mit tudnál tenni, hogy helyrehozd a dolgot!

Ha többen kezelnék így a felelősséget és a felelősségrevonást, sokkal kevesebb embernek okozna rossz érzést a felelősség témaköre. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kéne bűntudatot éreznünk, ha valami ökörséget csináltunk. Inkább azt jelenti, hogy a bűntudat megfelelő kezelése az elismerés és a helyrehozatal szándéka, nem pedig az önostorozás és a vég nélküli magyarázkodás. Ezzel elérkeztünk oda, ahová eredetileg készültem. Sokfélén lehet a felelősséget definiálni, most mutatok egyet, amivel talán még nem találkoztál, de ami nagyon jól használható a mindennapok kihívásaiban.

FELELŐSSÉG: HAJLANDÓNAK LENNI NYOMÁST MEGTAPASZTALNI.

Elismerem, elsőre pöttyet egzotikusan hangzik. Ám ha az ember elmélyül benne, rájön, hogy igenis van benne ráció. Személy szerint úgy gondolom, hogy az egyik leghelytállóbb, legbeszédesebb meghatározása a szónak. Mutatok néhány példát, és mire végzünk, egyet fogsz velem érteni.

Tegyük fel, hogy a munkahelyen szétcseszték az agyadat. De olyan szinten, hogy amikor hazaérsz, még mindig vörös karikák szambáznak a szemed előtt. A gyerek pedig semmivel sem kiakasztóbb, mint máskor, csak most sokkal rosszabbul viseled, és legszívesebben akkora maflást akasztanál le neki, hogy körbefordul a cipőjében. Ha ezt megtennéd, enyhülne a nyomás, ott bent. Melyiket választod? Szabad utat engedsz neki, azt büntetve ily módon, aki valójában nem is tehet róla, vagy hajlandó vagy megtapasztalni a nyomást?

Az anyagi helyzetetek éppen kísértetiesen hasonlít az országéhoz, és ettől finoman szólva feszültnek érzed magad. Úgy jársz-kelsz fel-alá, mint a ketrecbe zárt oroszlán, és jaj annak, aki ilyenkor hibázni merészel! Az igazság az, hogy jól esik lecsapni bármire, aminek egy kicsit is ürügy szaga van, mert ettől enyhül a nyomás. Melyiket választod? Belerúgsz azokba, akiket a legjobban szeretsz, vagy hajlandó vagy megtapasztalni a nyomást?

Vezetőként olyan döntést kell meghoznod, amely nem kevés kockázatot hordoz magában. Ha rosszul sül el, emberek veszíthetik el az állásaikat, de akár az egész cég bajba kerülhet. Ha jól sül el, az óriási előrelépés. Ha nem hozod meg ezt a döntést, úgy lassú sorvadásra vagytok ítélve. Melyiket választod? Maradsz a biztonsági zónán belül, és reménykedsz a kedvezőbb széjárásban, vagy hajlandó vagy megtapasztalni a nyomást?

Tettél valamit, ami nem volt kóser, ez a napnál világosabb. Ha nyíltan felvállalod, annak következményei lehetnek, minimum a fejedre fogják olvasni. Ha megpróbálod elsikálni és még mentséget is gyártasz rá, az sokkal komfortosabb. Melyiket választod? Megpróbálod kihúzni magad vagy hajlandó vagy megtapasztalni a nyomást?

A barátod, akit egyébként nagyon szeretsz, valami igazán vérlázító dolgot művelt. Olyasmit, amiért nem lehet nem haragudni rá. Viszont akkor is a barátod. Lehet, hogy megérdemel egy irgalmatlan lebarmolást, de szeretnéd továbbra is szeretni. Csak az a baj, hogy ha megpróbálsz nem haragudni rá, az rohadtul feszít ott bent. Melyiket választod? Szabadon engeded a haragodat vagy hajlandó vagy megtapasztalni a nyomást?

Nyilván hosszan lehetne sorolni még a példákat, de talán ennyiből is látszik, hogyan igaz a fenti definíció. De mi van a stresszel? Hiszen a stressz pontosan ez, amiről végig beszéltünk – túl nagy nyomás. Igaz. De a valóban gyilkos stressznek van még egy kitétele: kényszeres. Olyan nyomás, amit nem szabad kiengedned. Ezért szerepel ebben a meghatározásban a „hajlandó” szó. Itt nem az a helyzet, hogy nem szabad kiengedned. Ez attól lesz felelősség, mert TE nem akarod. És ez a fajta nyomás nem fog ártani Neked. Épp ellenkezőleg. Erősebbé tesz.

Sok sikert!
 

(Szabó Gábor)

 Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldöd barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.