Tekintsünk el most az olyan szélsősőgektől, hogy valakinek elviszi a víz a házát, vagy a gyerekét halálos kór támadja meg. Vegyük az átlagember átlagos problémáit! Persze a saját problémáink mindig különlegesek, úgyhogy az „átlagos” szót talán helyettesítsük be a „nem szélsőséges” kifejezéssel! Anyagi gondok, párkapcsolati problémák, munkahelyi nehézségek, gyereknevelés – ilyesmikre gondolok. Mitől válik az élet keménnyé?

Az ellenállástól. Minél keményeben állunk ellen valaminek, annál keményebbnek érezzük a helyzetet. Megpróbálunk ellenállni az elszegényedésnek, a házasságunk összeomlásának, annak, hogy a munkahelyünkön kikészítsenek, a gyerek elzüllésének – és minél keményebb az ellenállás, annál keményebb a probléma, annál keményebb az élet.

Logikus, igaz? Kár, hogy nem igaz. Pontosabban ez csak a látszat. Pontosabban az a része igaz, hogy minél keményebben állsz ellen, annál keményebb lesz a szituáció. De nem a fenyegetésnek való ellenállás keményítit meg, hanem a változásnak való ellenállás.

Minden problémánkat valamilyen viselkedésminta idézi elő. Ez a legtöbb esetben nem tudatosul bennünk, de ha kellő önkritikával vizsgáljuk meg a problémás helyzetet, akkor felfedezhetjük, hogy tényleg így van. Ebből következően a probléma megszüntetéséhez, megoldásához meg kell változtatni a viselkedésmintát. Nézzünk erre példákat!

Vegyünk egy vállalkozót, aki attól szenved, hogy nagyon alacsony a bevétel, folyamatosan küzd a csőd ellen, szóval elég kemény az élete. Megvizsgáljuk a helyzetét, és azt látjuk, hogy kellően hatékony internetes megjelenéssel sok új vevőt, megrendelőt szerezhetne magának. De azt is látjuk, hogy idegenkedik az internettől, „nem az ő világa”, „képtelen megérteni”.Ha képes lenne megváltoztatni az ezzel kapcsolatos nézőpontját, és elkezdene építkezni az interneten, azt érezné, hogy egyre kevésbé kemény az élet.

Vegyünk egy vezetőt, akinek azért kemény az élete, mert nem tudja motiválni a munkatársait, ezért folyamatosan küzd az ellenállásukkal, a hanyagságukkal, a zúgolódásukkal, és erősen elszigetelve érzi magát. Ha alaposabban megvizsgáljuk a szituációt, azt találjuk, hogy a vezető valójában úgy gondolja: az embereket nem kell ösztönözni, illetve a pénz, amit megkereshetnek, épp eléggé kéne, hogy motiválja őket. Ha képes megváltozni, és elfogadni, hogy neki kell a beosztottakat ösztönöznie, a probléma hirtelen elkezd megoldódni, és az élet egyre kevésbé lesz kemény.

Vegyünk egy munkavállalót, aki nem szereti a munkáját, elégedetlen a fizetésével, és mindennap, amit a munkahelyén kell eltöltenie, a Sztálingárd c. filmet juttatja az eszébe. Alaposabban megvizsgáljuk a helyzetét, és találunk valamit, amihez foggal-körömmel ragaszkodik: utál tanulni. Ha tanulna, szerezhetne olyan tudást, aminek a birtokában más munkát is találhatna magának., ami sokkal közeleb áll a lelkéhez, és még jobban is fizet.

Vegyünk valakit, akinek szolidabb pokol a házassága. A felesége rendszeresen kiborítja, ő pedig egyre több időt tölt azzal, hogy fatáltotót játsziK: vajon az infarktus éri el előbb vagy a sztrók? Jelenleg x-re veszi... Aztán megviszgáljuk a szituációt, és azt találjuk, elfehéredő ujjakkal szorít egy elképzelést arról, hogy a feleségének sokkal, de sokkal precízebbnek kéne lennie. Ha képes lenne elengedni ezt az elképzelését, és kifundálni, hogyan tudják az életüket megoldani azzal együtt, hogy a felesége hanyag, mint egy szerelmes kamaszlány, akkor az élet hirtelen sokkal kevésbé lenne kemény.

Vegyünk egy szülőt, akinek drámai mértékben hullik a haja attól, amit a 16 éves fia művel. A kölök, gyakorlatilag pont az ellenkezőjét csinálja annak, amit a józan ész (és a szülő) diktálna. Pöttyet mélyebbre ásunk, és találunk apunál egy meggyőződést, amihez kétségbeesetten ragaszkodik: ezt a gyereket nem lehet megérteni. Ha képes lenne ezt feladni, és a meggyőzésről áthelyezné a hangsúlyt a megértésre, akkor a helyzet hirtelen sokkal kevésbé tűnne kilátástalannak.

A fentieknek két olvasata is lehetséges. Az elsőben jóval magasabb a felháborodás-faktor: most akkor én tehetek minden nehézségemről? Valószínűleg igen, de nekem jobban tetszik a második: ezek szerint bármilyen nehézség megoldható, ha megváltozok? Ez valahogy a kezünkbe adja az életünk irányítását. Annak pedig sok söze van a szabadsághoz.

Sok sikert!

(Szabó Gábor)

 Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldö barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.