Egyébként az influenzáról és a védőoltásról itt olvashatsz egy kijózanítóan tárgyilagos orvosi értekezést.

Szóval nem csoda, hogy lóg a fejünk, mint a paplan sarka. De ennek tényleg így kell lennie? Tényleg teljesen természetes és magától értetődő, hogy gödörben az ember tartózkodóbbá válik? Látszólag igen, hiszen ha bajban vagyok, ha nem fizetnek nekem, ha én nem tudok másoknak fizetni, ha az orvos egy „hajrá Kovács néni!”-n túl semmi bíztatót nem tud mondani, ha a bambuládából az ömlik ránk, hogy egyszerre halunk éhen és pusztulunk bele az influenzába – ugyan már miért ne lenne rossz kedvünk?

Azért mert az ember túlélési ösztöne, életereje minden képzeletet felülmúlóan határtalan. Ha láttad már Mel Gibson, finomkodásra még tudat alatt sem hajlamos vízióját, az Apocalyptot, akkor érted, miről beszélek. Ha nem, érdemes megnézni, alapmű, de túlérzékenyeknek nem ajánlott.

Nemrég láttam egy dokumentumfilmet az Amerikai Egyesült Államok alapítóinak tekintett angol telepesek történetéről. Ha ugyanezt egy hollywoodi közönségfilmben látom, azt mondom, a forgatókönyvírónak elég messzire gurult a gyógyszere. Így azt mondom, egy mai ember számára felfoghatatlan, hogyan voltak képesek mindezt végigcsinálni, túlélni azt, amit gyakorlatilag nem lehet túlélni. Mégis túlélték, és rajtuk múlott, hogy az USÁ-nak ma nem a spanyol a hivatalos nyelve.

De ha az Ember tényleg ennyire elpusztíthatatlan, ha képes szinte bármit túlélni, akkor miért viseli meg egy olyan helyzet, ami – ha történelmi távlatokban nézzük a dolgot – a nehézségi skálán csak a felszínt karistolja? És most elnézést, illetve egy kis türelmet kérek mindenkitől, aki úgy érzi, alábecsülöm az ő személyes problémáit. Nem ez a célom, a továbbiakból kideül, hova is akarok kilyukadni valójában.

Kb. 2500 évvel ezelőtt jött-ment Indiában egy önjelölt megmondóember, aki valamilyen oknál fogva a fejébe vette, hogy tanítania kell az embereket. Annyira jól csinálta, hogy statisztikailag az ő tanai gyakoroltak hatást a legtöbb emberre a világon, még Jézus Krisztust is megelőzve, pedig ő is erős volt. A fickót Gautama Szidhartanak hívták, de a legtöbben csak Buddhaként ismerjük.

Buddhának remek gondolatai voltak, mint minden nagy tanító, zseniális volt abban, hogy egy mondatban nagyon komplex igazságokat foglaljon össze. Az egyiket szeretném most idézni, mert nagyon idevág, és talán még sosem volt annyira aktuális, mint éppen ma.

AZ VAGY, AMINEK GONDOLOD MAGAD.

Rövid mondat, de érdemes többször nekiszaladni, mert igen messzire vezet. A múlt század elején egy amerikai zseni, aki egy híres autómárkáról kapta a nevét, picit másképp fogalmazta meg ugyanezt:

AKÁR AZT HISZED, HOGY KÉPES VAGY RÁ, AKÁR AZT, HOGY NEM, IGAZAD VAN.

(Henry Ford)

Mielőtt még elborzadnál, nem a „csak annyi a dolgod, hogy pozitívan gondolkodsz, és minden meg van oldva” filózofiáját akarnám újracsomagolva legyömöszlni a torkodon. Éppen ellenkezőleg, a mechanizmus ellentétes oldalára hívnám fel a figyelmedet.

HA EL AKAROD VENNI VALAKINEK AZ ÉLETEREJÉT, FEJBEN KELL MEGGYENGÍTENED.

Gondoj csak bele: hogyan tudta a kommunizmus a fél világot bekebelezni? De ne arra az időszakra gondolj, amikor már volt pénzük, hatalmuk és fegyverük, hanem a kezdetekre! Egyetlen fegyverük volt: a gondolat, és az emberek gondolatának megmérgezése.

A XXI. század legnagyobb háborúja a fejdben zajlik, a valaha volt legértékesebb hadizsákmányért: a gondolataidért. Az eszközökben pedig nem válogatnak, és sokaknak fűződik érdeke ahhoz, hogy Te gyengének, kiszolgáltatottnak, valamire képtelennek érezd magad.

NEM A KÖRÜLMÉNYEK TESZNEK LEHANGOLTTÁ, ROSSZKEDVŰVÉ, HANEM AZ, AMIT A KÖRÜLMÉNYEKRŐL GONDOLSZ. HA FOLYAMATOSAN ADAGOLJÁK A REMÉNYTELENSÉGET ÉS A KILÁTÁSTALANSÁGOT, SZÉPEN LASSAN FELADOD.

Nem bíztatnálak arra, hogy kezdd el mániákusan cenzúrázni a saját gondolataidat („Jaj, mit tettem! Volt egy negatív gondolatom!”). De arra igenis bíztatnálak, hogy nagyon figyelj oda, ki és hogyan próbálja befolyásolni a gondolataidat! Ma már van riasztónk a lakásban, az autóban, van vírus- és kémirtó program a számítógépen. De védekezel-e azok ellen, akik a fejedbe próbálnak bejutni, hogy ott tegyenek kárt? Pedig itt messze többről van szó, mint egy munkaeszközről vagy egy autóról. A központi energiaforrásról van szó, ami az egész életedet működteti. Vigyázz rá!

Szabó Gábor

 Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldö barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.

Véleményem a hírlevélről