A működésben tartók számára az álommeló egy már kitalált tevékenység folytatása, működésben tartása. Ezek az emberek általában kevésbé kreatívak, ellenben nagyon gyakorlatiasak. A „működésben tartó” helyett akár azt is mondhatnánk, hogy „végrehajtó”. Ám ez semmiképp sem jelenti azt, hogy ne lennének önálló ötleteik. Egyszerűen arra kell gondolni, hogy ők jobban érzik magukat, ha már egy felépített rendszerben dolgozhatanak, mint ha nekik kellene a rendszert felépíteniük.

Azok az emberek például, akik egy gyárban, valamilyen gép mellett dolgoznak, tipikus működésben tartók. Vagy megfordítva a dolgot, az fogja ilyen helyen jól végezni a munkáját, aki ehhez a típushoz tartozik. Egy elindító típusú munkatársat ellenben relative gyorsan lehetne elmebajba kergetni, ha odaszögezzük egy gép elé, ahol folyamatosan szinte ugyanazt kell csinálni.

Azok az emberek, akiknek van érzékük a szereléshez, a dolgok megjavításához, rendszerint tipikus működésben tartók. Ez logikus, hiszen a szerelés, a javítás nem szól másról, mint arról, hogy valamit működésben tartsunk, vagy újra működő állapotba hozzunk. Az autószerelő, aki a munkájában megtalállta élete értelmét; a háztartási gép-szerelő, aki akkor a legboldogabb, ha meg tudott javítani egy leharcolt mosógépet; az ezermester, aki képes egy kiszolgát lavórból és anyu habverőjéből parabolaantennát készíteni – ők a tipikus működésben tartók.

Tőlünk nyugatra nagyon természetesnek számít, hogy egy vállalkozás tulajdonosa és vezetője nem ugyanaz a személy. Ennek praktikus okai vannak. A tulajdonos, aki a vállalkozást felépítette a semmiből, rendszerint elindító, akinek szinte azonnal hasi görcsei lesznek, ha már „csak” működésben kell tartani. Ezért alkalmaz olyan ügyvezetőt, akinek a működésben tartás az erőssége. Meggyőződésem egyébként, hogy sok, a fejlődésben megrekedt, tovább lépni nem tudó vállalkozásnak ez az egyik fő problémája.

Az iparban gyakran megfigyelhető az elindítók és a működésben tartók csapatjátéka. Az elindító kitalál valamit, a működésben tartó pedig addig variál, addig próbálkozik, amíg meg nem valósítja. Az autóiparban jó péda lenne erre a formatervező és a mérnök munkája. De arra is találhatunk számos példát, amikor a működésben tartók olyasmit valósítanak meg, amit korábban művészek (tipikus elindítók) képzeltek el.

Összefoglalva, a működésben tartók rendszerint gyakorlatiasak, precízek, kiváló érzékük van a rendhez, és képesek a következetes szisztematikus munkavégzésre. Ezek óriási értékek, és ezért szeressük őket! De ne várjunk tőlük lángoló kreativitást, mert az nem az ő asztaluk. Ha találtunk egy működésben tartót, és sikerült megtalálni számára a megfelelő munkakört, az olyan, mintha beruháztunk volna valami vérlázítóan drága svájci órába. Sok gondunk nem lesz vele...

Végezetül még valami, amiről jó tudni, leginkább akkor, ha vezetőként dolgozol. A működésben tartónak létezik egy aljasa, egy olyan mutációja, ami rengeteg fejfájást okozhat, ha összeakadsz vele. Ez az a munkatárs, aki kényszeresen megváltoztat mindent. Nem számít, hogy valami jelentéktelen apróságról, vagy a vállalkozás működését befolyásoló fundamentumról van szó, ő meg fogja próbálni megváltoztatni. A hangsúly esetében a „kényszeres” szón van, így sajnos nem tudsz vele mit kezdeni. Két dolgot tehetsz: az egyik, hogy reménykedsz. Talán csak arról van szó, hogy az illető egy elindító, aki rossz munkakörben dolgozik. Ez esetben, ha van rá lehetőséged, adj neki egy olyan munkakört, ahol kiélheti a kreativitását!

A másik lehetőség, hogy jól látod, és tényleg egy kényszeres megváltoztatóról van szó. Ez esetben bármennyire is fájdalmas, jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőle, mert különben szét fog rombolni maga körül mindent. Aztán egy szakember (vagy az élet) majd talán képes lesz megváltoztatni, de az nem a Te feladatod.

Sok sikert!

 

(Szabó Gábor)

 Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldö barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.