Másfelől, kevés náció tudja ilyen lenyűgöző hatékonysággal harapdálni a saját torkát. A jó ég tudja, miért van ez, de láthatóan semmi szükségünk külső ellenségre, kiválóan elvagyunk magunkban. Mintha képtelenek volnánk kamatoztatni azt a tehetséget, azt a potenciált, aminek a fele is elég lenne ahhoz, hogy tartós sárgaságot idézzünk elő az EU tagállamaiban.

Szóval itt ez a rejtély, és a megfejtésnek ugyan a közelében sem járok, de valamiben teljesen biztos vagyok: az önbecsülésnek van némi köze hozzá. Pontosabban az önbecsülés hiányának. Jövök-megyek az országban, munkám során gyakran találkozom emberekkel (simán lehetnék tic-tac reklámarc), és azt látom, önbecsüléssel nagyon rosszul vagyunk eleresztve.

Gyorsan leszögezném, nem vagyok tagja az Ujjal Mutogatók Egyesületének, így bármennyire is csábító, nem szeretnék azzal foglalkozni, ki mindenki tehet arról, hogy le vagyunk égve önbecsülésileg. A magunkba mélyedés, mint filozófiai irányzat, sokkal közelebb áll hozzám, ezért aztán (anélkül, hogy tagadnám a tényleges külső okokat), arra fókuszálnék, amin változtatni tudunk, méghozzá egyéni szinten.

AZ ÖNBECSÜLÉS A KÖRNYEZETHEZ HOZZÁADOTT ÉRTÉK FELISMERÉSE.

Minél nagyobb értéket adunk a környezetünkhöz, és minél inkább képesek vagyunk ezt felismerni, annál nagyobb lesz az önbecsülésünk, és ez nem bonyolultabb ennél. Csak mellékesen jegyzem meg, itt van a bűnözés közös nevezője. A bűnöző olyasvalaki, aki eléggé elveszítette az önbecsülését ahhoz, hogy a környezete ellen forduljon.

De mi teszi az önbecsülést? Valójában két dolog. Az első a szándék: mennyire akarunk értéket teremteni? Oké-oké, és mitől érték valami? Attól, hogy többet használ, mint amennyit árt, többet épít, mint amennyit rombol, több embernek van hasznára, mint amennyinek kárára.

Nézzük a másik tényezőt! Ez a szükséges tudás, a szakmai jártasság a technikai felkészültség, a kompetencia. Gyönyörködtetni akarom az embereket, de vajon tudok-e elég jól festeni, hogy vászonra vigyem, ami a fejemben van? Van egy vállalkozásom, ami több családnak is biztosítja a megélhetést, de vajon megvan-e a szükséges tudásom, értek-e a vezetéshez, a menedzseléshez? Az életemet adnám azért, hogy biztosítsam a gyerekem jövőjét, de tisztában vagyok-e azzal, mi teszi majd valójában boldoggá és életerőssé a kiscsókát?

Az önbecsüléshez mindkettőre egyformán szükség van. Túl sokszor látni, hogy végtelenül jó szándékú emberek azért esnek-kelnek, azért szenvednek az életben, mert híján vannak a szükséges tudásnak. A helyzet az, hogy a látszat, a felszín ellenére kegyetlen világban élünk, ahol a jó már nem elég. Annyian támadnak Rád, a családodra, annyian akarják a véredet, hogy ha nem csiszolod Magad folyamatosan, fel fognak zabálni.

De a tudás sem üdvözítő az értékteremtés szándéka nélkül. Valójában ez az önteltség receptje. A BKV-fosztogató politikus, a kétes hírű sztárügyvéd, a luxus-terepjáróval száguldozó muszájbróker – olyan emberek, akik vélhetően nagyon értenek valamihez, de hiányzik belőlük az értékteremtés szándéka. Az önteltség ténylegesen nem más, mint az önbecsülés hiányának elleplezésre irányuló vad és kétségbeesett kísérlet.

Nem tudom, mit tudsz kezdeni a leírtakkal, nem tudom, mekkora mozgásteret biztosít a mostani életed. De azt garantálhatom, hogy ha törekszel az értékteremtésre, és folyamatosan fejleszted a tudásodat, attól javulni fog az önbecsülésed, akármilyen is most. Valójában semmi mástól nem fog javulni.

(Szabó Gábor)

 Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldö barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.