Mindjárt az elején nézzünk meg egy elgondolkodtató tényt! Ha éltél már át az életedben igazán nagy, megsemmisítő erejű arcra esést, akkor ott egészen biztosan volt valaki, aki titokban azért imádkozott, hogy így járj. Lehet, hogy többen is voltak, de egy valaki biztosan..

Micsoda? Ez azt jelenti, hogy az ember egyedül, önmagában nem tud kudarcot vallani? Természetesen tud. Ám ezeket úgy rázza le magáról, mint a kutya a vizet. Amikor viszont egy buktát összeomlasztó erejű kudarcként élsz meg – na ez van azért, mert valaki időt, fáradságot nem kímélve ellendrukkolt.

De miért akarná bárki is, hogy kudarcot vallj? Ennek alapvetően három oka lehet, ebből kettőt viszonylag könnyű belátni. Valójában a harmadik ok az, ami miatt a cikk megírására ragadtattam magam. Ez közel sem annyira magától értetődő, mint az első kettő, ám nagyságrendileg ez felelős a legtöbb problémáért.

Nézzük az elsőt! Ez nem más, mint a versengés vagy a konkurenciaharc. Valaki más is osztályelső akar lenni, valaki más is hajt arra a lányra vagy fiúra, valaki más is pályázik a munkahelyedre, az ügyfeledre vagy a megbízásodra. Ez a másik (hacsak nem egy Zen buddhista génállományát örökölte) nyilván drukkolni fog azért, hogy neki sikerüljön, és Neked ne.

Persze ennek vannak árnyalatai. Lehet ez egészséges versengés, ahol a másik hajlandó és képes emelt fővel veszíteni. És persze lehet vad élet-halál harc, ahol „dögöljön meg mindenki, aki az utamba áll”. De a lényeg: ugyanarra a trófeára pályáztok, és a végén csak egy maradhat.

Aztán itt a második lehetséges ok, a szimpla rosszindulat. Ebben az esetben nem személyes érdekek vezérlik az illetőt. Egyszerűen csak irigységből vagy gonoszságból azt mantrázza álló nap, hogy „süljön bele, süljön bele, süljön bele, süljön bele”.

Elég sok fájdalmat kell valakinek átélnie, mire lelkileg ennyire megnyomorodik, de azért biztosan láttál már rá példát. Ez valójában egyfajta különös bosszú azért, amiért ő maga kudarcot vallott, és ezért most az egész világot hibáztatja. Konkrétan Téged is.

Végül itt a harmadik ok: az önfontosság. Az illető egész egyszerűen azért akarja a kudarcodat, mert attól fél, hogy ha eléred a célodat, ha sikeres leszel, akkor rá már nem lesz szükség.  Ez nem gonoszság vagy rosszindulat. Ez egy sajátos és irracionális módja annak, hogy az illető védje saját szerepét és fontosságát.

Ott van a munkatárs, aki zsigerből, mérlegelés nélkül próbál megtorpedózni mindenfajta újítást vagy változtatást. Ott van a jó barát, aki a segíteni vágyástól vezérelve addig sorolja a lehetséges buktatókat, amíg végül be nem látod, hogy túl veszélyes lenne megpróbálni.

Ott van a feleség, aki pontosan tudja, mikor kell előhozakodni azokkal a problémákkal és nehézségekkel, amelyektől a férjnek görcsbe rándul a gyomra. És időnként ott a szülő, aki addig sóhajtozik és jajveszékel, amíg Rajtad is erőt nem vesz a félelem.

Meg kell értened: ezek az emberek nem Téged utálnak. Egyszerűen csak félnek. Attól félnek, hogy feleslegessé válnak, attól félnek, hogy már nem lesz rájuk szükséged. Ez a félelem teszi őket akár annyira szélsőségesen ésszerűtlenné, hogy a vesztedet akarják.

Ők valójában szeretnek Téged. Valószínűleg Te is szereted őket. És pont ezért tudnak ők a legtöbbet ártani Neked. A Vonzás Törvénye alapján minél jobban kedvelsz valakit, annál nagyobb mértékben képes Rád hatni, akár pozitív, akár negatív irányba.

Ha szeretnél többet megtudni a témáról, március 31-én lesz rá lehetőséged.

(Szabó Gábor)

 Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldö barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.