Ezt gyerekkoromban sosem értettem. Raymond Chandler egyik krimijében olvastam egyszer egy nagyon találó mondatot. Philip Marlowe, a világirodalom talán legszórakoztatóbb magándetektívje mondta egy alkalommal a könyv másik szereplőjének: nagyon tudok gyűlölni, de csak nagyon rövid ideig.

Hát ezzel igazán tudtam azonosulni. Nálam is le tud szaladni a redőny, de képtelen vagyok tartósan haragudni, és sosem értettem, mi táplálja az éveken, néha évtizedeken átívelő öriharit. Aztán a tanulmányaim során megtaláltam a megoldást, és azóta picit más szemmel nézem, ha valaki krónikus szájhabzástól szenved.

A magyarázat a következő: mindennemű híreszteléssel ellentétben az ember alapvetően jó, a rosszat vagy a gonoszt csak kemény, következetes munka árán lehet kihozni belőle. Így aztán, amikor úgy gondolja, hogy ártott valakinek, bűntudatot fog érezni. Az egyik lehetséges megoldás ennek csökkentésére, hogy megpróbálja az okozott kárt helyrehozni, vagy legalább csökkenteni.

A másik megoldása (és sajnos ezt választja gyakrabban), ha úgy tekint a helyzetre, mint egy kiegyenlítetlen számlára. És hogyan lehet egy ilyen számlát kiegyenlíteni? Most jön a mentálbukfenc: ha neki is ártanak. Egyszerű? Mint Kiszel Tünde marketingstratégiája. Ésszerű? Nyilván nem, de ki mondta, hogy az emberi viselkedés mindig ésszerű?

A képlet tehát a következő: ha ártok másoknak, az bűntudatot okoz. Ahhoz, hogy ezt a bűntudatot enyhítsem, ragaszkodnom kell ahoz, hogy mások is ártottak nekem. Példa: Ödön megcsalja a feleségét. Emiatt bűntudata van, ezért azt „kell” mondania és éreznie, hogy a feleség ehetetlen főztje kikészíti őt.

A sérelmekhez való ragaszkodás az ahhoz való ragaszkodás, hogy ártottak nekünk. Nem feltétlenül arra sértődünk meg, akinek mi ártottunk. Példa: Géza megsértődik egy barátjára, mert az kihagyta valami jó bizniszből, és így Géza családja anyagi nehézségekkel küzd. Valójában Géza azért képtelen megbocsátani a barátjának, mert korábban hónapokon keresztül csak lazsált munka helyett, és úgy érezte, ezzel ártott a családjának.

Természetesen a fentiek nem azt jelentik, hogy nincs a világban helytelen viselkedés, aljasság vagy árulás. Jogod van elítélni az efféle viselkedést, és jogod van megszakítani a kapcsolatot azokkal, akikben már nem tudsz megbízni vagy akikkel egyszerűen már nem akarsz kapcsolatban lenni.

De amikor azt látod, hogy valakinek széteszi a szívét a gyűlölet, amikor valaki kiengesztelhetetlen,  amikor valaki vadul és kétségbeesetten ragaszkodik a külső szemlélő számára bagatell sérelmeihez, akkor tudd, hogy az illetőt bűntudat gyötri, és ezt a bűntudatot próbálja csillapítani.

Ettől rossz ember? Nem, egyszerűen csak ember. Valamilyen mértékben mindenki hajlamos erre, persze a mérték nem mindegy. A lényeg, hogy ha legközelebb belebotlasz valakibe, aki képtelen megbocsátaniNeked, ismerd fel: valójában saját magának képtelen megbocsátani.

Sok sikert!

(Szabó Gábor)

 Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldöd barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.