Jajveszékelésem elsődleges oka a hagyományos nő szerep megítélése jelen társadalmunkban. Megítélés helyett valójában egyre brutálisabb leértékelésről, és szisztematikus, kíméletlen megsemmisítésről kellene beszélnünk. Modern korunk az önmegvalósítás jelszavát tűzte zászlajára, egy magára valamit is adó, öntudatos e-manci nemcsak hogy felveszi a küzdelmet a férfiakkal, de egyre gyakrabban le is nyomja őket.

Félreértés ne essék, a világon semmi bajom nincs azzal a nővel, akinek céljai vannak, és többre vágyik. Azzal is tisztában vagyok, hogy a gazdasági kényszer okán ma nagyon kevés nő engedheti meg magának, hogy főállásban a családot menedzselje. Azzal a sunyi, alattomos aknamunkával van bajom, ami szépen lassan elhiteti/elhitette a nőkkel, hogy a házimunka, a családról való gondoskodás semmi, és ha egy nő bizonyítani akar, akkor a fakanalat és a vasalót laptopra meg mobilra kell cserélnie.

Na, itt van a kutya eltemetve. Miért kéne egy nőnek bizonyítania? Mennyire leharcoltnak kell lenni szellemileg ahhoz, hogy valaki úgy gondolja: az a Nő, aki gondoskodik a családról, kevesebbre lenne képes, mint a Férfi, aki öltönyben jár, irodában ül, e-maileket írogat, telefonál, és próbál nagyon gondterhelten nézni, hogy komolyan vegyék?

Egy zsenire, egy szervező-géniuszra van szükség ahhoz, hogy valaki egy családot menedzseljen! A legtöbb übermájer, topmenedzser alfahímnek igen gyorsan véressé válna a vizelete, ha azt kéne napról napra végigcsinálnia, ami egy kétgyermekes családanya számára rutinfeladat! A világon semmi szükség nincs arra, hogy egy Nő bármit is bizonyítson!

De a család összetartásán túl ott van az a fajta inspiráció, amit csak egy Nő képes, nekünk, férfiaknak megadni. Találkoztam már jó pár, sikeresnek nevezhető férfival, és elmondhatom, hogy mindegyikük mellet ott volt a Nő, aki gondoskodott, aki biztosította számukra a nyugalom szigetét. Csak a rend kedvéért: azok a magányos törtetők, akik hihetetlen karriert futnak be, de egyedül vannak, mint az ujjam, és a karácsonyt kénytelenek hozzájuk hasonló, magányos nyomorultak társaságában tölteni, az én szótáram szerint nem sikeresek.

A világon semmi szükség arra, hogy bizonyíts, Drága Nő! Azok a férfiak, akiknek egy csöpp eszük van, tisztában vannak azzal, mennyire végtelenül értékes vagy. Ha pedig olyan hímmel találkozol, aki ezt megkérdőjelezi, nyugodtan tekints rá úgy, mint egy őrültre, aki még nincs bevizsgálva, és nem rendelkezik írásos tanúsítvánnyal! Egyáltalán nem túlzok, frankón pszichopatának kell lenni ahhoz, hogy valaki ne ismerje fel, mekkora szükség van arra, hogy meg tudj maradni Nőnek, és ne változz férfi-klónná.

Mert nézzünk szembe egy kegyetlen ténnyel: civilizációnk az összeomlás felé tart. Nem, ne tévesszen meg, hogy már-már mindenre van elektromos kütyünk, ez nem a civilizáció állapotát mutatja. Nézd meg a bűnözést, a drogfogyasztást, az oktatás hanyatlását, a családok széthullását, a gyógyszerfüggőséget, a média általános színvonalát!

Az a helyzet, hogy nagy léptekkel masírozunk a szakadék felé, és csak egy esélyünk van arra, hogy elkerüljük a gumikötél nélküli bándzsidzsámpingot: a Család. Ha nem tudjuk a családot, mint társadalmi egységet megmenteni, akkor a civilizációnknak is meszeltek.

Ehhez viszont két dologra van szükség. Először is, nekünk, férfiaknak kell engednünk a genetikailag belénk kódolt fafejűségből, és rá kéne jönnünk: ha egy Nő névjegykártyáján az szerepel, hogy „családmenedzser”, az a társadalmi elismerés legmagasabb fokát kell, hogy jelentse, valahol félúton Jézus Krisztus és a védőoltás feltalálója között.

És Neked, Drága Nő, fel kell ismerned, el kell fogadnod, mennyire értékes és csodálatra méltó vagy akkor is, ha nem csilli-villi bizniszvumenként hasítasz az életben. Amivel egyébként, még egyszer hangsúlyozom, semmi baj nincs, egészen addig, amíg személyes célok motiválják, nem pedig az egyenrangúság bizonyítása. Mert ez a versengés már így is elég nagy bajba sodort bennünket, attól tartok, azon a napon, amikor teljesen egyenrangúvá válsz a férfival, a civilizációnknak végleg kicsengetnek.

Sok boldogságot kívánok, és ha egész évben nem is sikerül, legalább ma fürdőzz az önbecsülésben!

(Szabó Gábor)

 Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldö barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.