Azt gondolom, ezt a mi világunkat alapvetően kétfajta aspektusból szemlélhetjük. Az egyik alapgondolata az, hogy megvan neki a rendes kerékvágása, amiből időnként kizökken ugyan, de aztán vissza is zökken. Válságok jönnek-mennek, időnként extrém hideg, máskor meg hőségrekord, ennek lemegy a árfolyama, annak meg fel. De előbb-utóbb minden helyreáll és úgy lesz, mint régen. Csak okosabb telefonokkal meg kisebb számítógépekkel.
A világ néha meg tudja mutatni, milyen kicsi is valójában. A múlt héten tartottuk szokásos klub-összejövetelünket, ahol Laci barátom, a kertépítés Michelangeloja elmesélte, hogy nemrég Szekszárdon dolgoztak. Okkal tette, tudván, hogy én is szekszárdi vagyok eredetileg. Tényleg, és merre? Hát a Munkácsy utcában. Nem mondod, ott laktam gyerekkoromban! És pontosabban hol? A 11-es szám alatt.
Vannak azok az e-mailek, amiket én vérforralónak nevezek. Általában valamilyen összeesküvés-elméletről, derék politikusaink huncutságairól, a multik viselt dolgairól szólnak, esetleg arról, hogy milyen eltúlzott támogatásban részesülnek azok, akik a többség szerint egyáltalán nem érdemelnének támogatást. A téma tehát változik, de a kiváltott érzés nem: a felháborodás, a tehetetlen düh, némi epe toroktájékon.
Már azon túl, amit a személyi igazolványod állít rólad. Az elmúlt tizenegynéhány év tapasztalatai alapján halált megvető bátorsággal merem kijelenteni: ez a kérdés nagyon sokakat foglalkoztat. Persze nem az, hogy te ki vagy, hanem hogy ők kik. Bocs a nyelvtani zavarért.
Sokunk válasza erre a kérdésre, hogy az, ami annyira hiányzik. A szorgalom az igásló-faktor. A szorgalom teszi, hogy elvégzünk olyasmit, aminek látjuk a szükségességét, de egyetlen porcikánk sem kívánja. A szorgalom a jó gyerekek és a nagyon kemények kiváltsága.
Ezer oka lehet. Most mutatok egy viszonylag jellemző módot. Ennek alapvetően azokhoz a címkékhez van köze, amelyeket az elmúlt évek során magadra aggattál, vagy amelyeket mások aggattak rád, te pedig egyetértettél velük. Ezekre a címkékre hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint személyiségünk építőköveire, de a cikkből ki fog derülni, hogy ez nem feltétlenül van így.
A pozitív gondolkodást népszerűsítő könyvek, filmek tele vannak hihetetlen sikersztorikkal. Fernando Rodriguez olyan szegény volt, hogy egy használt sírgödörben lakott, bogarakkal táplálkozott, és a közeli autómosóba járt 2in1 tisztálkodni és mosni. Aztán a véletlen szerencsének köszönhetően a kezébe került Cyrano de Berkowitz „Egy jóllakott napközis gondolatai” c. bestsellere, és az abban olvasottaknak köszönhetően ma már semmi gondja nincs az életben. Jól menő iparmágnás, alapítója és tulajdonosa a világszerte egyre több taggal büszkélkedő „Örök Vadászmező” nevet viselő temetkezési vállalatláncnak, szóval elmondható, hogy nagykanállal falja a létet.
Európa lakosságának több, mint harmada küzd valamilyen fokú lelki betegséggel. Legalábbis ez derül ki egy átfogó tanulmányból, amely 25 különböző mentális zavart vizsgált, a szorongástól kezdve a depresszión és az álmatlanságon át, egészen a drog- és alkohol függőségig. Az origo.hu-n hasonló címmel megjelent cikk részletesen tárgyalja a jelenség lehetséges okait és következményeit, ha valakit érdekel, ott tudja elolvasni.
Ha Neked is van pici gyereked, akkor talán Benned is felvetődik időről-időre a kérdés: mit tehetek azért, hogy minél inkább (be)biztosítsam a jövőjét? A választ két irányból lehet megközelíteni. Egyrészt törekedhetsz arra, hogy minél tömöttebb tarisznyával engedd útjára, amikor elkezdi a saját életét. Veszel neki lakást, autót, valami zsíros befektetést, szép ruhákat, tartós tejet. Ha megteheted. Azon el lehet mélázni, hogy ezzel tényleg jót teszel-e neki, ám abban szerintem megegyezhetünk, hogy kevés szülő lenne képes nem megtenni mindezt, ha lehetősége nyílik rá.
Richard curtis, a rock hőskorát feldolgozó vígjátékában, a Rockhajóban van egy jelenet, amelyben a Gróf, az Amerikából importált rádió DJ bejelenti, hogy először a rádiózás történetében ki fogja mondani azt a bizonyos f betűs szót. A kalózadást suttyomban hallgató tiniknek a bejelentés hatására azonnal leáll a szívük az izgalomtól. Ne feledjük, a 60-as években járunk, akkoriban ez legalább annyira vérlázító volt, mint manapság dedikált Gyurcsány Ferenc életrajzi könyveket osztogatni a Fidesz naggyűlésen. Aztán felsőbb utasításra mégsem mondja ki, végül csak elhangzik.