Létezik egy osztályozási módszer, ami alapvetően meghatározza, hogy kinek milyen munka lenne az ideális. E szerint az emberek három nagy csoportba sorolhatók: vannak az elindítók, a működésben tartók és a megállítók. A múlt héten kiveséztük az elindítókat, itt az ideje, hogy sorra vegyük a működésben tartókat!
Azért így a távolból nagyon konkrét karriertanácsokra nem érdemes számítani. Ellenben létezik egy nagyon jól használható osztályozási módszer, amelynek segítségével viszonylag könnyen megállapítható, ha valaki rossz helyen karistol. És sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy sok embernél ez a helyzet.
A múlt héten elmélkedtem kicsit a hitről, és azt fejtegettem, mekkora szüksége van az embernek a hitre még a teljesen hétköznapi szituációkban is. A fejtegetést azzal az ígérettel fejeztem be, hogy ezen a héten megnézzük, hogyan lehet növelni a hitet.
Ha választanod kellene tudás és hit között, Te melyiket választanád? Genya kérdés, ne is próbálj válaszolni rá. Régen a hit volt az abszolút favorit, a túlzott tudásvágyat pedig pedig rafinált eszközökkel (nyújtópad, spanyol csizma, máglya) próbálták csillapítani. Aztán győzött a tudomány, beköszöntött az örök világosság, és ma már szinte bárki hozzáférhet a kollektív tudathoz (a létezését már régóta gyanítottuk, csak azt nem tudtuk, hogy Google-nak hívják).
.bölcs maradtál volna. Mindenki találkozott már ezzel a párját ritkító okossággal (ennek mintegy ellenpontjaként szoktuk idézni tréningjeinken azt a nem kevésbé híres mondást, hogy aki kérdez, az lehet, hogy hülye, de aki nem, az is marad). Aztán ott van még másik dobogós kedvencünk, a �ne szólj szám, nem fáj fejem�, valamint ne feledkezzünk meg népi megfigyeléseink ékkövéről: sok beszédnek sok az alja.
Amikor felkérnek munkatárs-kiválasztásra, vagy a meglévő munkatársak felmérésére, gyakran használunk egy tesztet, amivel még 1998-ban találkoztam először, egy, „a hóhért akasztják” jellegű beszélgetés során. Az azóta eltelt 12 évben nagyon sokszor használtam, jóval több, mint ezer tesztértékelésen vagyok túl, és már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a teszt meglep néha, de nem hazudik.
Tedd a kezed a szívedre, és ismerd be férfiasan (vagy nőiesen): szoktad néha úgy érezni, hogy boldogabb lennél problémák nélkül? Nincs is ezzel semmi baj. Ha nem rendelkezel ISO 14001-es vasember minősítéssel, akkkor teljesen normális és emberi, hogy időnként probléma-ínségért imádkozol.
Amikor tréningeken, előadásokon szóba kerül a pozitív gondolkodás, mindig el szoktam mesélni Barry Sonnenfeld, a híres amerikai filmrendező esetét. Ha a név nem mondana semmit: neki köszönhetjük a Man in Black (Sötét zsaruk) mindkét részét, illetve személyes kedvencemet, a Totál káosz című, méltatlanul mellőzött agymenést.
Mai, észvesztően összetett világunkban lehetetlenség egyedül boldogulni. Pár száz évvel ezelőtt, amikor az igényeink még jóval szerényebbek voltak, és jóval több mindenhez értettünk, volt esély arra, hogy valaki eléldegéljen valahol, másoktól teljesen függetlenül. Tudott házat, istállót építeni, álllatot tartani, földet művelni, és a ruháit sem Dolce és Gabbana tervezte.
2001-ben kezdtem el értékesítési tréningeket tartani egy akkor 9 országban működő tréningcégnél. A háromnapos képzés része volt a franchise-nak, és nyugodtan ki merem jelenteni: a hallgatók is, mi is imádtuk. Nagyon biztos vagyok abban, hogy a ma létező értékesítési tréningek jó részében még mindig vissza-visszaköszönnek egyes elemei. Nemcsak értékesítési technikákat vonultatott fel, de olyan általánosabb törvényszerűségeket is, amelyek bárkinek hasznára válnának, nemcsak egy értékesítőnek.