Tegnap szembesültünk a szomorú ténnyel: megszűnt a kedvenc cipőboltunk. Hogy mi volt az exitus pontos oka, azt nem tudjuk, csak tippelni tudunk. Valószínűleg megadta magát a válság mizériának, esetleg szépen lassan belepusztult a megállíthatatlanul terjedő bevásárló-központ őrületbe. Ugyan ki akarna egy kisvárosi cipőboltban vásárolni, amikor ultrahiper-marketshopban is megteheti ugyanezt másfélszer-kétszer annyiért? Hát például mi, de úgy látszik, kevesen voltunk. Nyugodj békében, hiányozni fogsz.
Még a múlt héten is sokat foglalkozott a sajtó azzal az olasz földlakó-társunkkal, akinek sikerült igen mélyre nyúlnia a tutiba, és elvinnie minden idők legnagyobb európai lottó-nyereményét. Ha jól emlékszem, az összeg alulról karcolta a 150 millió eurót, ami azért, ha ügyesen beosztja, akár élete végéig elég lehet rezsire és uszodabérletre. Szerencsefia – sóhajtunk fel egységesen, amikor ilyesmit hallunk, bár a képet árnyalja kissé, hogy már a maffia is bejelentkezett némi részesedésért (arról nem szólt a tudósítás, hogy Don Corleone kései utódjai hány százalékban gondolkodnak).