De mi okozza ezt a „vége a szabadságnak” érzést? Talán az, hogy vége a szabadságnak? Ha csak ennyiről lenne szó, akkor nem írnék cikket. Van azonban itt valami, amivel jó, ha tisztában vagyunk, mert megkönnyítheti a zúzósan dolgos hétköznapjainkat.

Mi a szabadság valójában? Az, hogy az ember azt csinálja, amit akar? Igen is, meg nem is. Az „igen is”-t nem magyaráznám, a „nem is” viszont okot adhat rá. Láttál-e már olyan embert, aki élete egy adott pillanatában szabad volt, azt tehetett volna, amit akart – de nem tudott élni vele? Találkoztál olyanokkal, akik nem tudnak igazán mit kezdeni a hétvégéjükkel? Láttál már olyan diákot, aki csak tengett-lengett a szünidőben?

A cselekvés szabadsága önmagában nem elég. Ahhoz, hogy élni tudjunk vele, szükségeltetik hozzá valami:

A FIGYELEM SZABADSÁGA

Hiába a cselekvés szabadsága – ha a figyelmed csapdába esett, nem tudsz élni a lehetőséggel. Találkoztál már olyan üzletemberrel, aki feleslegesen utazott el nyaralni, mert nem tudott elszakadni a cégétől? Láttál már olyat, hogy valaki a szombat esti buliba magával vitte a problémáit is? Ezek az emberek ott és akkor vajon szabadnak érzik magukat? Természetesen nem. Ha nem irányíthatod szabadon a figyelmedet, a többi nem számít igazán.

A megoldáshoz fel kell ismernünk valamit: a figyelmünket mindig a múlt vagy a jövő ejti csapdába. A múlt azért, mert történt valami, a jövő azért, mert történni fog valami. De vagy a múlt vagy a jövő, soha nem a jelen. Ebből következik, hogy ha ki akarjuk szabadítani a figyelmünket, el kell érnünk, hogy az minél inkább a jelenre összpontosuljon.

Erre számos megoldás létezik, én most a teljesség igénye nélkül javasolnék néhányat. Nem mindegyik jöhet szóba mindenki esetében, illetve néhány ezek közül kombinálható is egymással. Lássuk!

1. Segíts valakinek! Az emberben veleszületetten óriási a segíteni vágyás, nagyon kemény és hosszan tartó behatásokra van szükség, hogy ezt kiöljük belőle. Ha megpróbálsz elkötelezetten segíteni valakinek, az kiváló eszköz arra, hogy a figyelmedet a jelenre koncentrálja. Bónusz, hogy ha sikerrel jársz, az nagyot lendít a hangulatodon is.
2. Keress valamilyen, lehetőleg minél kimerítőbb fizikai tevékenységet! Mondjuk ha kőművesként vagy dokkmunkásként dolgozol, ugord át ezt a pontot. De többségünk számára, akik idejük nagyobb részében a számítógéppel, papírokkal vagy a telefonnal viaskodnak, a fizikai munka elképesztő terápiás értékkel bír. A kert felásása pl. úgy másfél évnyi pszichoterápiával egyenértékű.
3. Növeld a teredet! Lehet, hogy nem gondoltál még bele, de a ma átlagemberének iszonyúan leszűkült a tere. Ez még akkor is igaz, ha sokat utazik, mert a terét ilyenkor nem a táj, hanem az autó utasfülkéje jelenti. Minél nagyobb távolságokat megtenni gyalog, esetleg biciklivel – ez nemcsak testmozgás. Minél nagyobb teret képes a figyelmed bejárni, annál szabadabb lesz.
4. Nyomd fel az adrenalint! Nem bíztatnálak arra, hogy köss bele Nick Árpiba, arra pedig különösen nem, hogy olyasmit csinálj, amivel esetleg mások testi épségét veszélyezteted. De tény, hogy azok a tevékenységek, amelyek képesek elérni, hogy a szíved átkerüljön a torkodba, elképesztő mértékben fel tudják szabadítani a figyelmedet. Ez lehet ejtőernyős ugrás, bungee jumping vagy akár a hullámvasút – utána elég szabadnak fogod érezni magad.
5. Fordulj befelé! Ezt csak azoknak ajánlom, akiknek a munkája fokozott extroverzióval (kifelé fordulással) jár. Ha rengeteg emberrel találkozol, tárgyalsz, előadásokat tartasz, gyakran vagy a figyelem középpontjában, akkor nagyon jól tud esni a befelé fordulás és az elmélyülés. Rendezd át a CD vagy a bélyeggyűjteményedet, készíts egy fájintos excel táblát a családi költségvetéshez, vagy egyszerűen csak nézz meg egy olyan filmet, ami tényleg leköt.

Amilyen egyszerűek a felsorolt módszerek, legalább annyira hatásosak. Persze mindegyiknek van egy gyenge pontja: az idő. Semmire sincs időnk, ilyesmire hogy lenne? Kell, hogy legyen. A kiégés, amiről mostanában egyre több szó esik, valójában a a túl hosszú ideig rögzült figyelem következménye. Érdemes megelőzni.

(Szabó Gábor)

 Ha tetszett a cikk, segísd azzal a munkánkat, hogy tovább küldöd barátaidnak! Azt is szívesen vesszük, ha megírod a véleményedet.