Az alábbiakban összegyűjtöttem 7 olyan tényezőt, amelyek tapasztalataim szerint minden másnál jobban befolyásolják, mekkora Benned a lendület. Amikor úgy érzed, kátyúba került a szekér, ebben a listában szinte biztos, hogy megtalálod az okát. Nem állítom, hogy nem lehetne még néhány pontot hozzávenni, de azt igen, hogy ha megvalósítod az itt leírtakat, akkor nem lesz nagy baj a motivációddal.

1. Az légy, aki vagy…

Minden sikeres ÉS boldog embernek van egy közös nevezője: nagyobbrészt önmagát adja. Nem azért sikeresek és boldogok, mert ilyenek vagy olyanok, hanem azért, mert ők önmaguk – jelentsen ez bármit is. Biztosan vannak hibáik, időnként talán bosszankodnak is ezek miatt. De ha kukacnak születtek, nem próbálnak pillangóvá változni.

A lelki fogyatékossághoz vezető egyik legbiztosabb út, amikor keresünk valakit, aki sikeres, akire felnézünk, aztán megpróbálunk olyanná válni, mint ő. Nem fog összejönni. Ha ő sikeres (és boldog!), akkor ez nem azért van, mert olyan, amilyen, hanem azért, mert önmaga. A tökéletesedésre való igénnyel nincs semmi baj. De a tökéletesedés nem azt jelenti, hogy egyre inkább megfelelsz a legmenőbb tulajdonságok toplistájának, hanem azt, hogy egyre inkább önmagaddá válsz.

Miből tudhatod, hogy éppen önmagad vagy? Abból, hogy semennyire sem figyelsz saját magadra. Teljes egészében a környezetedre, a körülötted lévőkre vagy arra összpontosítasz, amit csinálsz. Ezek azok a pillanatok, amikor biztosan nem próbálsz valaki más lenni. Minél több van belőle, annál jobb.

2. Merre tartasz?

A "nem tudom, merre tartok" a sikertelenség és a boldogtalanság legáltalánosabb forrása. Személyes tapasztalataim szerint csak nagyon kevés ember tudja, mi a célja az életben, a többség a sodródásból próbál minél többet kihozni. A céltalanság alapvető oka a pénz hatalmának megnövekedése. Ma nem azon gondolkodunk, mit szeretnénk, illetve mit tudnánk a legjobban csinálni, hanem azon, hogy mit kell csinálni, amivel pénzt lehet keresni. A helyzet elég abszurd, mivel a legtöbb pénzt rendszerint azok keresik, akik azt csinálják, amit szeretnek. A magyarázat egyszerű. Ha szeretsz csinálni valamit, abba sokkal több energiát vagy képes belefektetni, mint olyasmibe, amit ki nem állhatsz. A pénz pedig nem elsősorban attól függ, mit csinálsz, hanem attól, hogyan csinálod. Egy filmes hasonlattal élve: nincs Oscar-díjas szerep, csak Oscar-díjas alakítás.

Tedd fel magadnak a következő két kérdést: mit szeretek csinálni? Hogyan lehetne ezzel pénzt keresni? Lehet, hogy a válasz nagyon nem akar megérkezni, de ne hagyd magad lerázni! Mindig van válasz. Az Élet nem hülye. Azért adott Neked érdeklődést, mert van létjogosultsága. Csak ki kell találni, hogyan.

3. Az (el)képzelőerő

Bár a két fogalom alatt általában ugyanazt értjük, most különböztessük meg a képzelőerőt és a képzeletgazdagságot! Az utóbbi alatt jelen esetben kreativitást értek, az előbbi viszont azt mutatja, mennyire erősek, szilárdak valakinek az elképzelései. Valaki vagy kreatív vagy nem, a képzelőerő viszont fontos eszköze a boldogulásodnak. Amikor meg akarsz valósítani valamit, amit elképzeltél, akkor jó eséllyel akadályokba fogsz ütközni. Minél nagyobb az eltérés az aktuális valóság és az elképzelésed között, annál nagyobbak lesznek az akadályok. És itt kap szerepet a képzelőerő. Minél szilárdabbá tudod tenni az elképzelésedet, annál jobbak az esélyeid, hogy legyőzd az akadályokat, hogy megtörd a valóság ellenállását és olyanra formáld, amilyennek elképzelted.

Valójában ezt nevezzük kitartásnak. Azt már milliószor hallottuk, hogy kitartónak kell lenni. De azt nem nagyon magyarázta el senki, mi is az a kitartás. Hát ez: az elképzelések megszilárdítása. Elképzelni valamit nem nehéz. A kérdés, hogy mi történik ezzel az elképzeléssel, amikor ütközteted a fizikai valósággal. Ha gyenge, akkor meg fog semmisülni. Ha szilárd és erős, akkor van esélye arra, hogy legyőzze a valóságot. Erre mindenki képes, a különbség abban mutatkozik meg, hogy a valóságtól mennyire eltérő elképzelést vagy képes megszilárdítani.

Ám mint minden képesség, ez is fejleszthető. Két titka van: a fokozatosság és a gyakorlás. Akárhol is vannak most a határaid, ne akarj túlságosan elrugaszkodni tőlük. Az elején muszáj türelmesnek lenned, és csak apránként emelni a tétet. Ha hajlandó vagy erre, ez később bőven meghálálja magát. A másik fontos tényező a gyakorlás. Az elképzelések megszilárdítása mennyiségi kérdés. Minél többször képzelsz el valamit, az annál szilárdabbá válik. Nem kell görcsölni, erőlködni, csak újra és újra elképzelni. A képzelőerő fejlesztése pont ugyanúgy történik, mint a testi erőé. Ott sem az a megoldás, hogy valami dög nehezet megpróbálsz egyszer felemelni, hanem keresel valamit, amit biztosan fel tudsz emelni, és ezt sokszor megismételed. A képzelőerőddel is ezt kell tenned.

4. Áldozati báránykodás

Kényes pont, meg lehetne kerülni, de nem érdemes. A főállású ÁB-ok nincsenek túl sokan, egyszer-egyszer viszont majdnem mindenkire rájön a bégethetnék. Ez elég emberi, a gond akkor van, ha túl gyakorivá válik és nem is vesszük észre. Milyen jelek utalnak arra, hogy áldozati bárányt játszunk? A pontos mechanizmust hosszú lenne bemutatni, de itt van néhány támpont:

• túl sokat foglalkozunk a "miért?"-ekkel és túl keveset a "hogyan?"-okkal
• szenvedünk a problémáinktól, a körülményeinktől, a helyzetünktől
• szívesen és gyakran ecseteljük másoknak a problémáinkat, a nehézségeinket
• bánt/dühít/letör minket az élet igazságtalansága
• késztetést érzünk arra, hogy felelősöket keressünk (a kormány, a bankok, a főnök, a szüleink, a férjünk/feleségünk, stb.)
• egyszerűen csak sajnáljuk magunkat
• hibáztatjuk, vádoljuk magunkat

Klasszikus spártai nevelést kell kapni ahhoz, hogy soha ne essünk a felsorolt hibák egyikébe se. De mint általában, a cél most sem a tökéletesség, hanem a tökéletességre való törekvés. Minél ritkábban játszol áldozati bárányt, minél gyorsabban felismered, ha mégis megtörténik, annál jobbak az esélyeid, hogy megmenekülj a teljes elbárányosodástól. Sokat segít az is, ha lehetőségeidhez mérten kerülöd a hivatásos ÁB-okat. Mert a közhiedelemmel ellentétben a bárányok nem hallgatnak…

5. Szeretnéd, ha szeretnének?

Talán csak a szentek és a hősök tudnak magasról tenni arra, szeretik-e őket. Mi, a gyarló többség eltérő mértékben, de éhezzük és szomjazzuk a szeretetet. Ez pedig túl gyakran állít bennünket választás elé: azt tegyük, ami helyes vagy azt, amiért szeretni fognak? Ünnep, napfény, virágillat és madárcsicsergés, amikor a kettő egybeesik, de nem ez a jellemző. A távolság mértéke pedig előrevetíti a döntés fájdalmasságát. Mert ugye, a szeretet hatalma…

Ám aki a szeretetre voksol, délibábot kerget. Mert talán szeretni fognak, talán nem, de az biztos, hogy egyre kevesebb örömöd lesz benne. A tükör egyre kevésbé lesz Hozzád barátságos, és egy napon majd pont azokra fogsz leginkább neheztelni, akiknek a szeretetére annyira vágytál.

Amikor legközelebb megérint a félelem, hogy nem fognak szeretni, jusson eszedbe: ezt a félelmet olyan emberek ültették el Benned, akik így próbálnak másokon uralkodni. A jó szándékú és egészséges lelkű emberek felismerik, ha helyesen cselekedtél, és akkor is szeretni fognak. Azok pedig, akik erre képtelenek, olyanok, mint az a vevő, aki akkor hozza a legtöbb nyereséget, ha a konkurenciától vásárol. Engedd, hogy menjenek és zsaroljanak valaki mást a kamu szeretetükkel.

6. A hamisított félelem

Itt tartunk, már a félelmet is hamisítják. Valójában elég régóta, de csak a tömegkommunikáció fejlődésével öltött a jelenség ipari méreteket. A "hamisított félelem" persze pöttyet pongyola elnevezés, ha tudományoskodni akarunk, akkor a "szintetizált félelem" a korrekt címke. A szintetizált félelem olyasvalami, amivel nem nézel ténylegesen szembe, mégis félsz tőle. A valós félelem kézzel fogható: póniló méretű kóbor kutya vicsorog Rád, rosszarcú emberek Beléd kötnek, kigyullad a ház, nyomod a féket, de az autó nem lassul. A szintetizált félelem viszont a fejedben lakik: félelem valamilyen súlyos betegségtől, félelem a kirúgástól, a jövőtől, az idegenektől.

A két kategória között mindig van átfedés. A valós veszély egy része szintetizált, a szintetizált félelemnek van valóságalapja. A kóbor kutya igazából nem annyira gonosz, mint amilyennek látod, a kirúgástól való félelem viszont nem teljesen alaptalan. Mint oly sok esetben, a kérdés most is a kettő aránya. Ez fontos, mert az embert sokkal inkább a szintetizált veszély teszi tönkre. Ezért van a fejlett országokban annyi stresszrágta lelki hajótörött. Viszonylag kevés a valós félelem, de egyre több a szintetizált.

Hogyan lehet a kettőt megkülönböztetni? Egészen egyszerűen. a valós félelem MINDIG cselekvésre sarkall. Ami megbénít, amitől tehetetlennek érzed Magad, amitől képtelen vagy szabadulni - na, az a szintetizált félelem. Csak egy ellenszere van: a cselekvés. A szintetizált félelem olyan, mint valami fura árnyék. Ha csak nézed, attól egyre valóságosabbnak tűnik. Ha összeszeded Magad és odanyúlsz, akkor rá fogsz jönni, hogy csak a fény hiánya.

7. Azok a régi álmok

Alapvetés, hogy az ember összes álma nem válhat valóra, nem érheti el minden célját. Ez mondjuk igaz is. Ami nem mindegy, hogy a kiselejtezett célok kiselejtezése hogyan történik: saját akaratunkból vagy kényszer hatására? Azok a célok, amelyeket önként adtunk fel, békésen porladnak a céltemetőben. De azok, amelyekkel a kényszer végzett... Azok bizony visszajárnak kísérteni. A kísértés ebben az esetben nem lánccsörgetést és huhogást jelent, hanem az életerőnk egy részének a kisajátítását. Minél több a kényszer által megbuktatott célunk, annál fáradtabbak leszünk. Ezen a fáradtságon pedig sem a Centrum, sem a Dormeo nem segít.

Szerencsére van megoldás. Elő kell szedni ezeket a régesrég halottnak tűnő célokat és újraindítani őket. Már ha akarjuk. Mert ha 40 évesen annyira már nem csorog a nyálunk a piros bringa után, akkor azt persze visszatemethetjük. De ez a döntés önkéntes, nem a kényszer szülte, így az újratemetés után már nem bitorolja az életerőnket. Ha viszont arra a valamire még mindig vágyunk, akkor mély levegő és rák end ról!

Az embert a céljai éltetik. Ha valamiről önként mondasz le, akkor lényegében megfosztod a cél státusztól, így nyilván nem is okoz problémát, ha nem valósul meg. De ha egy kicsit is keserű a szád íze.. Az plusz néhány ránc, néhány ősz hajszál, mínusz néhány lóerő. Ez így eléggé melodráma. Ha viszont feltámasztod a régi céljaidat, és egy kicsit sem foglalkozol azzal, ki mit szól hozzá, az kalandfilm. A jobbik fajtából. Meg fogsz döbbenni, mennyi erő van Benned, amiről azt hitted, hogy már rég elveszett.

Ajánlott oldalak:

Életerő tuning
Tuningold fel magad!